2010. augusztus 22. vasárnap

Ézs 40,9-11.

9 Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős
hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda
városainak: Itt van Istenetek!
10 Az én Uram, az ÚR jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön
szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott.
11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat,
ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.

                     VIGASZTALJÁTOK SZÍVEMET

A minden kegyelem Istene pedig..., miután rövid ideig szenvedtetek,
maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és
megalapozni.

 Zsolt 63,1-9.

1 Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
2 Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem,
utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
3 Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
4 Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
5 Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
6 Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és
dicsér a szám.

 Mt 6,25-34.

Jézus tanítása: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért,
hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál? 26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is
aratnak, csûrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja õket. Nem
vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná
közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?

HOZD EL A BARÁTODAT!

Boldog az, aki Isten országának vendége. (Lk 14,15)

Laura barátnõm nemrégiben vendégségbe hívta barátait. Amikor
megérkeztem, láttam, hogy szinte mindenki hozott valamit, amivel
hozzájárulhat az est sikeréhez. Süteményekkel, salátás tálakkal,
virágokkal érkeztek a vendégek; a barátnõm iránti szeretettõl és
tisztelettõl vezérelve mindenki láthatóan örömmel, szívesen hozta az
ajándékát. Laura persze mindenkinek azt mondta, hogy semmit sem kell,
de mindannyian azt feleltük, hogy nem állíthatunk be üres kézzel.

EGY OÁZIS

Vigasztaljátok egymást, és építse egyik a másikat. (1Thessz 5,11)

A nagymamám arra használta konyháját, hogy az idegeneket barátokká
változtassa. Egy egyszerû ételbõl is lakomát tudott csapni, és mindig
eltett egy keveset arra az esetre, ha valaki még betévedne. Az egyik
gyülekezetben szolgáló fiatal, egyedülálló lelkész is gyakori vendégünk
volt. Nem õ volt a nagyszüleim lelkésze, de ez nem számított.
Mialatt a látogatók élvezték a nagyi fõztjét, nagyapám bátorító szavait
hallhatták.

EMLÉKSZEL AMIKOR...?

Emlékezem az Úr tetteire, visszagondolok hajdani csodáira. (Zsolt
77,12

)

Nemrégen a férjemmel meglátogattunk néhány barátunkat, akiket 25 éve
nem láttunk. Mennyi mondanivalónk volt egymásnak! A gyermekeink, akik
Zimbabwe-ben valaha együtt játszottak, már mindannyian házasok voltak,
mi pedig mind nagyszülõk. A férjemmel három városban is éltünk azóta,
hogy elköltöztünk barátaink mellõl. Órákig beszélgettünk közös
élményeinkrõl, melyekre néhányunk emlékezett, mások elfelejtették már.