Zsid 4,14-16.

14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az
Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. 15 Mert nem olyan főpapunk
van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk
hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16 Járuljunk
tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és
kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

                      JÉZUS MEGÉRT BENNÜNKET

Jézus könnyekre fakadt.

 Lk 10,25-37.

25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt
kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő
pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és
felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen
feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát,
és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt
mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók
kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan
otthagyva elmentek.

Ézs 43,1-4.

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak
el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!

Jón 3-4.

1 Az ÚR igéje másodszor is szólt Jónáshoz: 2 Indulj, menj Ninivébe, a
nagy városba, és hirdesd ott azt az üzenetet, amelyet én mondok neked!
3 Jónás elindult, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint. Ninive pedig
nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. 4 Elindult
tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még
negyven nap és elpusztul Ninive!

Teréz AnyaA hallgatásról.

"Uram, állíts szájam elé õrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet! " (Zsoltárok 140, 3)

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.