REJTŐZKÖDŐ JELENLÉT, AKI LÁTHATÓVÁ VÁLSZ BENNEM, ÁLDOZAT, MELY ÁLDOZNI HÍV. TESTEDDEL IS TESTEMBE ÉPÜLŐ,A HALANDÓT ÍGY IS VÉGTELENÍTŐ ISTENEM, KÖSZÖNÖM, ISTEN TÖKÉLETES. A KEDVÜNKÉRT MÉGIS EZERFÉLEKÉPPEN VILLANJA FEL MAGÁT A VILÁGBAN, HOGY MINDENBEN ÉSZRE VEGYÜK ÉS HOZZÁ EMELJÜK SZÍVÜNKET.HOGY MEGVÁLTOTTÁL!

Simos András

Ünnepektől szeretettel telve,
Felnézek a csillagos égre !
Hálát adok az égiek Urának,
Szépséget adott a Világnak !
Békét és szeretetet hintett,
Kezével még áldást is intett!

Pénzár Miklós csaba verse

Jézus halld meg imádságom,
karácsonyi kívánságom,
földön minden nép szívében,
szent mennyei honvágy égjen!

Legyen még sok, Veled járó
földi vándor, mennybe vágyó.
Szűnjön a világ vonzása,
mert szebb, a menny ragyogása.

Itt csak arasznyi az élet,
de odaát, nem ér véget!
Bár szép e Föld, mégis véges,
az örök hon: dicsőséges!

Testet azért kaptunk földön,
lelkünk, itt, mennyeit öltsön!
Abban járva, nem fáradunk,
örök lesz a Karácsonyunk!

Karácsonyi vágyam, Istenem,
lehessen a szívem, Betlehem!
Melyben az Úr Jézus Trónja áll,
s azon: Ő a dicső nagy Király!

Pecznyík Pál Celldömölk
2012. IX. 28.

Várjad Jézust, Ádvent népe,
reménységgel nézz az égre!
Jövetele nem kétséges,
készül már a dicsőséges

Jézus Krisztus, Isten Fia,
ezt hirdeti a Biblia!
Minden táján a világnak,
Rá: - régóta - sokan várnak.

Lassan már kétezer éve,
hittel néznek fel az égre.
Onnan várják a nagy Királyt,
fényben, Isten dicső Fiát!

Várja, menyasszonyi népe,
mert ígérte: eljön érte!
Ha indulást üt az óra,
nagy égi harsonaszóra,

Év elején, vagy év végén?

Újra Advent köszöntött ránk,
szálljon hála érte
Urunkhoz, ki jövetelét,
régen megígérte!
Mióta Jézus mennybe tért,
évszázadok teltek,
így, minden halandók útján,
már sokan elmentek.
Földi létük éveiben,
Jézus nem jött értük,
Őrá váró imák alatt,
megkopott a térdük.
Hosszú várakozás után,
Hozzá, ők mentek fel,
immár, együtt örvendeznek,
drága Mesterükkel.
Megváltónkat mi is várjuk,
míg e testben élünk,
vajon megéri-e jöttét,
mai nemzedékünk!

A KISMADÁR
 
http://www.youtube.com/watch?v=QndpTtrJt5A
 
Helen Keller: Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,
mert általa találtam meg
magamat, munkámat,
... sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
használtad életemet valami célra,
melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
és akkor nagyon elégedett leszek.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,
hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
miként a nap a fényben és az illat a virágban.

Jézus bevonulása Jeruzsálembe

Virágvasárnap

Csak hulljatok virágok, pálmaágak
Csapongjon a piros szárnyú öröm
S higgyétek, hogy Dávid utódja jön
Szabadságszerző győzelmes királynak.

Ő... látja már, hogy messze mint a felleg,
Fekete átok varjúraja vár
És szárnyra kap, s hogy nemsokára már
Káromkodnak, akik most énekelnek

Ő... tudja már, hogy egyedül lesz s hitvány,
Ijedt szívvel fut szét sok tanítvány,
Nem marad bennük se remény, se hit...

S egy szürke fa a borzongó erdőbe,
mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle,
meg-megrázza zörgő leveleit...

Drága Piroskám. 

Aranyam, ezüstöm nincs de a szívem összes melegével és őszinte tisztelettel, szeretettel, kívánok Neked  Istentől megáldott, nagyon boldog névnapot.

erőben egészségben és békességben.

Nagyon sok szeretettel ölellek

Ili.

Jézus jön a dicső, drága,
mindenkihez, ki Őt várja.
Nem akárki: Isten Fia!
Így nevezi a Biblia.

Most nem úgy jön, miként régen,
Betlehemben, sötét éjjen.
Teste ugyan nem látható,
de zárt ajtón is átható!

Hoz örömöt, boldogságot,
békességet, bátorságot.
Csüggedőknek hitet, reményt,
sötét szívekbe égi fényt.

Régi helyett, új életet,
az már nem számol éveket.
Elmúlik mind, mi látható,
Ő mondta a Mindenható!

De mit Ő hoz örök, drága,
földön annak, nincsen ára.

Jöjj Urunk Jézus,
lelkünk nagy Királya,
hozzád száll mennybe,
híveid imája.

Lelki sötétség,
egyre jobban terjed,
mint a must, erjed.

Hisszük jöttödet,
nem hiába várjuk,
szívünk kérését,
színed elé tárjuk.

Vándorutunkon,
járhassunk mi fényben,
itt a bűn éjben.

Úgy vágyik lelkünk,
örökfény honába,
megváltott lelkek
dicső otthonába.

Tudjuk: onnan már
nem kell tovább mennünk,
meg pihen lelkünk.

Adj tűrő szívet,
Téged visszavárót,
hogyha késnél is,
csak Téged imádót!

Kedves hittársak!

A címben szereplő nevű költő ismerősöm ajándékozott meg ezzel a gyönyörű versével. Annyira megfogott az üzenete, hogy szerkesztettem hozzá képeket.

Nagyon szeretnénk, ha olvasás után a vers alá leírnátok, hogy tetszett, mi az, ami jó érzéssel töltött el benne, ha van ilyen...

Mind a költőnek, mind nekem ez az első ilyen próbálkozásunk, azért várjuk annyira a visszajelzéseiteket.

Fogadjátok nagy-nagy szeretettel!

nyílj
Jerichó rózsája
kín édes verejtékcseppjeitől
mit
csak egy Anya érez
ki
Megváltót hoz a világra
s hordoz tenyerén

Koczeth László verse

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

   De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.

Az ismertető a Beregszászi Református Iratmisszió és Könyvesbolt honlapjáról származik (www.parokia.hu) /Kárpátalja-Beregi Egyházmegye/!

Beregszászi Református Iratmisszió és Könyvesbot

Bemutatkozás

“Nem csak kenyérrel él az ember-
1. Bevezetés
Rövid története a Beregszászi Református Iratmissziónak.
1999-ben indult missziónk egy könyvasztallal, amit minden vasárnapi istentisztelet után a Templomunk előtt terítettünk ki egy asztalra. Később a gyülekezetünk presbítériuma úgy döntött, hogy egy könyvesboltnak alkalmas helyiséget a rendelkezésünkre bocsájt.

 Ismeretlen szerző.

ÖRÖK BARÁTSÁG

Soha ne sírj, ha véget ér egy álom,
Soha ne sírj az élet megy tovább
Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom
A jó barát, a bajban is barát.

Soha ne sírj, ha táncoltat az élet
Vihar után még zöldebbek a fák
Soha ne sírj, ha fordulnak a fények
Én itt leszek, és vigyázok majd rád.

Veled átkelnék az óceánon, s azon is túl
Milyen szép is lenne tán, túl az Óperencián
Volt egy-két veszteségünk, milyen kár, hogy egyszer élünk
Napról napra változom, ezt nem tagadhatom

Míg élek hozzád tartozom, ezt biztosan tudom
Soha ne bánd, ha lelke van egy dalnak
A szomorúság úgysem tart soká
Soha ne sírj, ha eltűnik egy csillag

Semmi baj majd én vigyázok rád
Soha ne sírj, ha vége van egy dalnak
Soha ne sírj, hallgass másikat
Soha ne bánd, ha súlya van egy szónak

Én itt leszek, míg világ a világ
Veled elmennék egy hosszú útra bárhová
Tudom számíthatok rád, veled más lesz a világ
Mindenben egyetértünk, milyen kár, hogy egyszer élünk

Bármit hoz a sors, mi ketten együtt maradunk
Soha nem vehet el senki tőlem, össze tartozunk..

Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és büneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.

Jelen lesz az életünkben

Isten soha nem mondta,
hogy egyszerû lesz általa.
Õ csak azt ígérte,
hogy jelen lesz mindig az életünkben.
Letöri a gonosz hatalmat,
és megédesíti minden napunkat.
Övé a legnagyobb hatalom,
szeretete velünk van minden hajnalon.
Így lesz könnyebb minden nehézség,
megszületik a testi-lelki egészség.
Szava kedves, szelíd a karja,
mindenkinek, csak a jót akarja.
Ha felülkerekedik a gonosz hatalom,
mond: hogy szívemmel-lelkemmel,
akkor is csak Õt imádom!

Angyali erõk hívása

Angyalok köröttem, kérlek Benneteket
Ellenállásomat bontsátok most le
Szabad akaratommal, tisztán elfogadom
Az Isteni ajándékokat, mit tõletek kapok.
Érzelmi falam ne álljon most elém
S ne legyen bennem fenntartás vagy félsz
Befogadom tisztán az Isteni Erõt
Mi lelkem jogán engem megilletõ!
Segítsetek, hogy a jeleket észrevegyem
Angyalaim, mit elibém tesztek
Mert szívem megsúgja, mit kell tennem
Hogy az angyali erõ szétáradjon Bennem.
Köszönöm Isten nevében

Ámen

 Örömmé vált dráma!

Egykor csodás szép volt földünkön az éden,

két ártatlan ember, fürdött a napfényben.

Nem volt ott vadállat, csak szelíd és jámbor,

jóízû gyümölcsök csüngtetek, gyümölcsfákon.

Legcsodásabb mégis, az volt a szép kertben,

hogy szent Alkotóját, láthatta az ember!

De nem csak láthatta, beszélhetett Vele,

szíve boldogsággal, örömmel volt tele.

Addig: - míg egy napon - halálosat bukott,

mivel tiltott fáról, egy gyümölcsöt lopott.

Móra Magda

Az út felén túl

Ha elkerülted már a negyven évet,
a lelked gyakran tûnt idõkbe téved.
A dolgaidban tartod még a rendet,
de egyre inkább áhítod a csendet.
Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,
és nem mész fejjel valamennyi falnak.
Már tiszteled az évgyûrût a fában,
és hinni tudsz: a mások igazában.
Már reméled, hogy nem hiába éltél:
mit szóvalmondtál vagy tettel beszéltél,
nem maradt hang: a semmibe kiáltó.
Ha nem is lettél irányjelzõ zászló,
a magad helyén álltál rendületlen:
szélben, viharban, ködben, szürkületben,
mint kapubálvány õrizted a házat,
és voltál tûrés, és lettél alázat.

FOHÁSZ
Túrmezei Erzsébet

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ
egyikre sem leltem
nélküled, Úr Jézus.

Kegyelmeddel nyilt meg
mindegyik miértnek
titkos művű zára.
Tebenned találtam
Életem céljára,
Tebenned, Úr Jézus.

Mostmár bármi fájjon
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a te kezed
minden vezetése;
Csak vezess, Úr Jézus.

Michelangelo: Pietá
1498, Márvány, Róma, San Pietro

Mária ölébe veszi és siratja szeretett fiát. Ezt az ábrázolástípust pietának (=szánalom) nevezzük. Michelangelo e szobrán, az alakok eszményi szépségét ábrázolta. A valóságban Mária jóval idõsebb és meggyötörtebb volt.

Eszébe juthatott Máriának Simeon jövendölése az "éles tõrrõl", mely szívét átjárja.

Néma kiáltás
Uram, nem tudom, mit mondjak neked?
Kell-e szólnom egyáltalán?
Nem?
Elõtted nincs rejtve semmi sem?

Most mégis hadd szóljak neked.
Nem kértem az életem,
Te mégis adtad.
De nem csak életet,
Vele mindent adtál?mindent?
Még sincs semmim,
Csak a könnyeim.
Azok az enyémek,
Csak az enyémek.
Jó mély ez a forrás.

Nem rovom fel, mert már értem,
Hogy akkor is szeretsz,

amikor?

átkok zugnak fejem felett,
a békétlenség ellepi körülöttem az életet,
állok hitem romjai felett,
s markomból minden kiesik, csorog, csepeg.

Babits Mihály

Miatyánk 1914

Miatyánk ki vagy a mennyekben,

harcokban, bûnökben, szennyekben,

rád tekint árva világod:

a te neved megszenteltessék,

a te legszebb neved: Békesség!

Jöjjön el a te országod.

Véres a földünk, háború van,

kezed sujtását sejtjük, uram,

s mondjuk, de nyögve, szomorúan,

add, hogy mondhassuk könnyebben --:

Legyen meg a te akaratod!

mint angyalok mondják mennyekben.

Elõtted uram, a hon java,

s hulljon a lomb, csak éljen a fa:

de vajon a legkisebb lombot

nem õrzi-e atyai gondod?

Ima.

Isten, add, hogy megmond nékik
Olyan szóval, mit meg is értenek
Mi éget, mint a lángszóró s vesékig
Fáj és közöl és ordít fel az égig
És feltakarja a szemérmemet:

Hogy a Jóságot el ne mondják többé
Mert szájukban megrothad ez a szó.
Doronggal verik útszéli döggé
Nem él az Egynek már, ami a Többé
És elsiratni nincsen arra szó.

Neved ne ejtsék és Arcod ne lássák
Mert kék napod fénye és réteid
Zöldje szemöknek s férgeid lakását
Ne nyújtsd nekik és verjék õket sáskák
S pusztítsák õket gõgös éveid.

Tornai József: Isten õszi szavai

Istenem, öregszem,
egyre halandóbb leszek,
nemsokára megosztozik rajtam a természet
meg az örökkévalóság,
minden dallam temetési zene
az én kiszáradt kertemnek:
tegnap fényben zümmögtek
levelei,
méhekkel táncoltak a sárga és lila virágok,
a fû égre készült
kiegyenesített pengéivel.
Ma minden bogyós fürt
összeaszalódott,
fekete vénasszony-kéz.
A nyáriorgona bokra zörögve levetkõzik,
mikor végre
megérteném már
a te nyelvedet.

Kinyilott már a két szemem
Istenhez emelem lelkem
Ki az éjszaka folyamán
Hûségesen vigyázott rám

Hálát adok Istenemnek
Ki megoltalmazott engem
És új erõt öntött belém
Ezen új napnak kezdetén

Ámde van sok kérésem is
mely Istenem feléd hangzik
Hogy a mai nap folyamán
Maradj velem s vigyáz reám

Oltalmazd meg a lelkemet
Bûntõl, hogy ne bántsalak meg
Lehessek hûséges hozzád
Meg ne keseritsem orcád

Lagyen velem szent kegyelmed
Hogy a napot úgy tölthessem
Mint egy hûséges gyermeked
Aki szívbõl szeret Téged

Adj erõt és egészséget
Hogy ma is sok jót tehesek
Embertársaim javára
Személyükbem Téged látva

Azt kérem még végül Tõled
Mindenható jó Istenem
Szálljon áldásod a földre
S legyen világ-béke végre!

Kiss Adina.

Valahol

Valahol a félelem és a boldogság között félúton,
könnyes s vidám szavak kavalkádjában,
duruzsoló mosoly
s némán kiáltó szempár fogságában,
ott vagyok.

A tegnap becsukta kapuját,
a holnapé rozsdásan nyikorog,
s nem tudom, hogy a ben?tt bozóton túl,
ködbe öltözött ösvény másik végén,
mit találok.

Utak maradtak messze mögöttem,
az élet próbáiban görnyedésig vagyok.
Visszafelé nem halad az id?,
aki tegnap voltam, ma több akarok.

Tegnap óta több a por rajtam,
de a felesleg is jól kopott.

CSORBA ISTVÁN. Lelki sötétben bóklászóknak Lelki sötétben bóklászóknak, Te vagy a fény, Meríthet olajat lámpásába, gazdag, szegény. Most még lehet vásárolni, Hit által kegyelmet kapni, Várjuk szent mennyei võlegényünket, Ki minden nap megvilágítja életösvényünket. Mert aki Krisztusé, nem járhat sötétben, Örök fény kell világítson, szívében, lelkében. Mondom a lelki sötétben bóklászóknak, Jóknak, gonoszoknak, Kik nem találják a kiutat azoknak, Jézus út, igazság élet fény, Úgy várja, hogy segíthessen, Jöjj mind, gazdag, szegény!

Feltöretik a hét pecsét!

Az élet könyve az Úr kezébe

Töretik a hét pecsétje.

Hét angyal a harsonával

A pecsét feltörését várja.

Letelt a kegyelmi idõ

Túl nagy a földi fertõ!

Az ember a gonoszt szolgálja,

Vakká lett a szeme párja!

Töretik az elsõ pecsét

Jelzi az élet kezdetét,

Fehér lován jön egy lovas

Szemében tûz, s a szíve vas!

Vágtat s gyilkol szüntelen,

Elõtte nincs kegyelem.

Bünös ember hiába futsz

Úgyis a pokolba jutsz!

BOLDOGASSZONY ANYÁNK régi nagy Pátrónánk!

Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Ó Atya Isten kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Az ördög is fél...

Van, volt, lesz. Ez ugye, nagy igazság? Igen... de miért is? Vannak dolgok, amelyek alapvetõen nem változnak. Nem azt jelenti ez természetesen, hogy az abszolút hibernáció "lejegelte" ezeket, de azt igen, hogy karakterében bizonyos dolgok az életben nem változnak. Ilyen az ember is - szerintem: nem változik alapvetõen.

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz ûrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!

HITBEN JÁRNI!

Hitben járni,
Nem sietni,
Mindent Krisztusunkra bízni,
Tudjuk óráját ismerni,
Szent idejét nyugton várni.
Hitben járni, nem látásban,
Dicsérni, s kérni imában!

Nem siet, ki hitben jár,
Míg szól az Úr, addig vár!
Mondja Isten szent Igéje,
Melyben rejlik a békéje.
Nem ismerjük az óráját,
Csak várjuk a szent csodáját!

S Õ szól: Fiam, Ne félj, Bízzál,
Engem segítségül hívjál,
Aki hisz az megtartatik,
Egyedül Õ, nem hagyatik!

Tamkó Sirató Károly

ANNA-DAL

A szobrot némán nézve álltam
a Louvre bársonyos homályában
de szép is volt...
- De Anna te szebb vagy nála!

Illet, íz, fény... rám muzsikálták
a tölgyerdõk szimfóniáját,
szép olt nagyon...
- De Anna te szebb vagy nála!

Agy-gépekkel körül-áldottan
Radnai gyorsírást álmodtam,
mámor-szép volt...
- De Anna te szebb vagy nála!

Az élettel megbékítetten
egek szürkéjét kékítettem,
szép vigasz volt...
- De Anna te szebb vagy nála!

Az árnyék mögött fény ragyog!

Akinek van szeme- látja!

Mekkora fertõben élünk,

S kit öltöztet az Úr fehér ruhába.

Akinek van füle,- halja!

Hogy mit mond a lélek,

Ám azt tetteivel vallja!

A mai embernek, még most,

A föltámadott Krisztus mondja el,

Tudok tetteidrõl! - A neved, hogy élsz

Pedig halott vagy!- Ébredj fel!

Ébredj fel már- aki alszol

Támadj fel lelki halálodból,

Az élõ halálból, még van föltámadás!

Az Úr Jézus által, nekünk megújulás.

Ima

Nagyisten, add, hogy megmond nékik
Olyan szóval, mit meg is értenek
Mi éget, mint a lángszóró s vesékig
Fáj és közöl és ordít fel az égig
És feltakarja a szemérmemet:

Hogy a Jóságot el ne mondják többé
Mert szájukban megrothad ez a szó.
Doronggal verik útszéli döggé
Nem él az Egynek már, ami a Többé
És elsiratni nincsen arra szó.

Neved ne ejtsék és Arcod ne lássák
Mert kék napod fénye és réteid
Zöldje szemöknek s férgeid lakását
Ne nyújtsd nekik és verjék õket sáskák
S pusztítsák õket gõgös éveid.

Isten a világban

Isten a világban,
A nagy pogányságban,
Keresed?
Meg leled.

Ott van, a szeretet utáni vágyódásban,
A szív ürességét betöltõ virágban,
Ott van, a kakas kukorékolásban,
Csinosan öltözött szép lány mosolyában.

És ott van a keresõknek, a szent Bibliában,
Internetes szent oldalak fölkínálatában,
Nem vagy egyedül, biztat az Úr a tévén,
Szeretete, nagy kegyelme révén.

Ott van az Úr, a Csendes percekben,
Segítségre készen, sok áldott szívekben.

A szeretet

A szeretet nagy gazdagság,
Boldogságot nyújtó jóság.
Istentõl, ha megkaptad,
Mindig továbbadhattad.

Gazdagabb vagy bárkinél,
Ha a szeretet benned él.
Ne engedj a haragnak,
Virágot teremj a holnapnak!

Szép szavakkal add is át,
Ez boldogítja élted otthonát.
Bárhol vagy, bármerre jársz,
Te mindig adj - és mindig találsz!

Isten gondoskodik arról, akit szeret,
Ha imádkozol, szívedbõl árad a szeretet.
Áldja meg az Úr azt, aki szeretve segít,
Tegye boldoggá élte napjait!

HOGYHA HOZZÁNK NYÚLHAT, ALKOTÓ KEZÉVEL

Mondják az emberek,
Beteg, nyomorult,
Szegény, és nincstelen,
De az Úr Kegyelme végtelen.
S ebbõl a semmire sem jó már véltbõl,
Csodás dolgot formál ki szeretetével,
Hogyha hozzánk nyúlhat, alkotó kezével.

Az emberek csak néznek,
s értetlenül állnak,
Elõbb õt, s aztán, minket csodálnak!
Csodás dolgot készít, az õt szeretõknek,
Új formálást megengedõ, sok összetört szívnek.

Sokszor volt, hogy tituláltak szegény nyomorultnak,
Az általuk vélt semmivel, Terve van az Úrnak.

KÖSZÖNÖM, HOGY ZÖRGETHETÜNK.

CSORBA ISTVÁN.

Köszönöm, hogy zörgethetünk,
Atyánk veled beszélhetünk,
Mehet hozzád, szegény, árva,
Ajtód sosincsen bezárva.

Zörgessetek, Megnyittatik,
Szavad ott meghallgattatik.
Válasz jön rá megfelelő,
Nem felejt el, semmit sem Ő.

Zörgessetek, ajtót nyitnak,
Téged küszöbön nem hagynak.
Csak mikor Ő zörget, enged be az Urat,
Aki a sötétben, még mindig fényt gyújthat.

Az én miatyánkom.

Mikor nem csönget rád soha senki se.
Mikor sötét felhõ borul életedre.
Ó, Lélek ne csüggedj, ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba reményteljesen és fohászkodj!
Mi Atyán ki vagy a mennyekben.

Mikor magányod ijesztõen rád szakad
Mikor kérdésedre választ a magány sem ad,
Mikor körül vesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz- erre van Istene!
Ó Lélek ne csüggedj ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog!
Uram ! Szenteltessék meg a Te akaratod!

BÉKESSÉG ISTENTÕL.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentõl mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentõl.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentõl.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységbõl a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.

Látod Úr Isten.

Batthyány.

Látod Úr Isten szívünket,

Tudod erõtlenségünket,

Nem retjük el bûneinket:

Várjuk kegyelmességedet.

Mindnyájan arcra borulunk,

Szent Atyánk, hozzád kiálltunk:

Feletsd el bûneinket,

Tengerbe el-bévesd õket.

Világosítsad elménket,

Gerjeszd fel a mi szívünket,

Hogy dícsérhessünk Téged,

És áldhassuk szent nevedet.

Hajlékoddá mi szívünket szenteljed,

Kérünk Téged:

Szíveinkbe lakodalmat szerezz,

És nagy nyugodalmat.

Teréz AnyaA hallgatásról.

"Uram, állíts szájam elé õrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet! " (Zsoltárok 140, 3)

A hallgatás szelídség,
amikor nem szólsz, ha bántanak,
amikor nem keresed a magad igazát,
amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,
a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,
amikor nem feded fel testvéreid hibáit;
amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,
amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,
a hallgatás irgalom.

Gyermekem?

Lehet hogy te nem ismersz engem, de én mindent tudok rólad

?Zsoltárok 139,1

Azt is tudom, hogy pontosan mikor ülsz le, és mikor állsz fel?

Zsoltárok 139,2

Minden utadat jól ismerem

?Zsoltárok 139,3

Még a hajszálaidat is mind számon tartom

?Máté 10,29-31

Mert képmásomra teremtettelek téged?

1Mózes 1,27

Anélkül hogy tudnád, bennem élsz, mozogsz, létezel

?Apostolok Cselekedetei 17,28

Az én nemzetségem vagy?

Apostolok Cselekedetei 17,28

Mielõtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek?

Jeremiás 1,4-5

Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén?

Efezus 1,11-12

Nem véletlen születtél, életed minden napja megíratott az én könyvemben?

Zsoltárok 139,16

Én határoztam el születésed pontos idejét, és azt is, hogy hol fogsz élni?

Apostolok Cselekedetei 17,26

Csodálatosan teremtettelek meg?

Zsoltárok 139,14

Én formáltalak anyád méhében?

Zsoltárok 139,13

Én hoztalak a világra születésed napján?

Zsoltárok 71,6

Hamisan képviseltek azok, akik nem ismernek engem?

János 8,41-44

Nem zárkóztam el toled és nem vagyok haragtartó, hanem teljes szeretettel tekintek rád?

1János 4,16

Vágyom arra, hogy szeretetemmel elhalmozzalak?

1János 3,1

Csupán azért, mert a gyermekem vagy és én Atyád vagyok?

1János 3,1

Többet adok neked, mint valaha földi apádtól kaphatnál?

Máté 7,11

Mert én vagyok a tökéletes Apa?

Máté 5,48

Minden jó ajándék számodra, amelyet elfogadsz, az én kezembõl ered?

Jakab 1,17

Mert gondoskodom rólad és megadok mindent, amire szükséged van?

Máté 6,31-33

A jövõdre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak teli?

Jeremiás 29,11

Mert örök szeretettel szeretlek téged?

Jeremiás 31,3

Annyiszor gondolok rád, mint ahány homokszem van a tengerparton?

Zsoltárok 139,17-18

Örvendek neked hangosan énekelve?

Zofóniás 3,17

Sohasem unok bele abba, hogy jót tegyek veled?Jeremiás 32,40

Mert az én kincsem vagy?

2Mózes 19,5

Teljes szívemmel és lelkemmel vágyok arra, hogy örök életet adjak neked?

Jeremiás 32,41

Hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked?Jeremiás 33,3

Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem?

5Mózes 4,29

Gyönyörködj bennem és megadom szíved kérését?

Zsoltárok 37,4

Hiszen a jónak akarása is az én ajándékom benned?

Filippi 2,13

Mindent megteszek érted, sokkal boségesebben, mint ahogy azt el tudnád képzelni?

Efezus 3,20

Én vagyok a leghûségesebb bátorítód?

2Thesszalonika 2,16-17

Atyád vagyok, aki minden nyomorúságodban megvígasztal?

2Korinthus 1,3-4

Ha a szíved összetört, akkor közel vagyok hozzád?

Zsoltárok 34,19

Mint ahogy a pásztor karjára veszi a bárányát, aképpen hordozlak szívemen téged?

Ézsaiás 40,11

Egy nap minden könnyet letörlök a szemeidrõl?

Jelenések 21,3-4

És megszabadítlak földi fájdalmaidtól?

Jelenések 21,3-4

Atyád vagyok, és fiamként szeretlek, mint ahogyan Jézust szeretem?

János 17,23

Mert Jézusban láthatod, hogy mennyire szeretlek?

János 17,26

Õ az én tökéletes képmásam?

Zsidókhoz 1,3

Azért küldtem el Fiamat, hogy bebizonyítsa, veled vagyok és nem ellened?

Róma 8,31

És elmondja, hogy nem rovom fel vétkeidet?

2Korinthus 5,18-19

Jézus azért halt meg, hogy egymással megbékéltessünk?

2Korinthus 5,18-19

Az Õ halála volt a szeretetemnek legmélyebb kifejezése?

1János 4,10

Feladtam mindent amit szerettem, azért hogy megnyerjem a te szeretetedet?

Róma 8,32

Ha befogadod fiamat, Jézust, úgy engem fogadsz be?

1János 2,23

És soha, semmi nem választhat el téged az én szeretetemtõl?

Róma 8,38-39

Gyere haza, és a legnagyobb ünnepséget rendezem a tiszteletedre,amelyet a mennyország valaha is látott?

Lukács 15,7

Én mindig Atya voltam, és mindig Atya leszek?

Efezus 3,14-15

Az én kérdésem ez: Akarsz-e az én a gyermekem lenni??

János 1,12-13

Várok rád?

Lukács 15,11-32

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erõs volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!
Ahogy így töpreng, kicsordul a könnye,
és leperdül az útszéli göröngyre.

Aztán elcsendesedik. Lehet-e
ilyen csüggedt, ha Isten gyermeke?
Magasba emeli tekintetét.
Ott majd megérti, amit itt nem ért.

Kalkuttai Teréz anya: Öröm

Az öröm imádság, az öröm erõ.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendezõ imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szeretõ szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.