Nagyon szeretem Várnai Zsenit , de ezt a szép versét még ne olvastam.
Köszönöm neked.Piros.

Válasz

Felvirradt áldott szép napunk.

Herman Miklós.

Felvirradt áldott, szép napunk,
Ma teljes szívvel vígadunk
Ma győz a Krisztus, és ha int,
Rab lesz sok ellensége mind.
Halleluja.

Az ősi kígyót, bűnt, halált
Kínt, poklot, szenvedés jaját,
Legyőzte Jézus Mesterünk,
Ki most feltámadott nekünk.
Halléluja!

Az élet győz, a mord halál,
A prédát vissza adta már,
Nagy úrságának vége lett,
Krisztus hozott új életet.
Halleluja!

A nap, s a föld, s minden mi él,
Ma bút örömmel felcserél,
Mert a világnak zsarnoka,
Nem kelhet többé fel soha.
Halleluja!

Mi is éljünk vígadva hát,
Daloljunk szép halleluját,
Hadd zengje Krisztust énekünk,
Ki sírból feltámadt nekünk.
Halleluja.

Címkék: vers, ének,

Válasz

Szervusz kedves Jóska! Nagyon szépen köezönöm az értékes beszámolódat.
Te míndég olyan jól tudsz az aktuális témáről beszélni.
Köszönjük szépen a munkádat. Gyere máskor is.
Szeretettel Ili.

Válasz

Szervusztok...!
Szokások, népszokások

A húsvét ünnepe sok szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, s a megújulás, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. E népszokások nagyrészt nem épülnek be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn.

A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Nálunk egyes vidékeken a bábu neve kisze, kice, s virágvasárnapi szokásainkat teszi színesebbé. A mulatságok és a böjti időszak találkozásának jellegzetes népi játéka Konc vajda és Cibere vajda, a farsang és a böjt tréfás háborúsága volt. A húshagyókeddi (farsang utolsó napja) játék szereplői szalmabábok, s a legyőzött Ciberét végigvitték a falun, elégették, vízbe vetették, vagy keresztüldobták a templom kerítésén, hogy elűzzék a betegséget, az éhséget. A böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi étkeket ettek. A hosszú böjti időszakot kisebb ünnepek tagolják. A magyar néphagyományban a közbeeső vasárnapoknak nevük volt: a másodiké gulyásvasárnap, az ötödiké feketevasárnap, a hatodiké virágvasárnap.

Ez az utolsó vasárnap már a húsvéti ünnepsorozat része. A magyar népszokások ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villőzés: a termékenységet segítő eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés a keresztény és a "pogány" szokások ötvözetét mutatja. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szednek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van. A moldvai csángók fűzfa sípot fújnak, habajgatnak, ezzel "keltik fel" a tavaszt. Sok helyen zajos határkerülést tartanak, mellyel a rossz szellemeket űzik el.

A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön, zöldcsütörtökön a Rómába ment harangokat a fiúk kereplőkkel helyettesítik. Az étrendbe e napon valamilyen zöldet, parajt, salátát iktatnak. Pilátus-égetés is e nap szokása, mikor a Pilátust jelképező bábut elégetik, megverik. A böjt régen hamvazószerdán kezdődött, mely onnan kapta nevét, hogy ekkor a templomban megszentelik az előző évi barka hamuját, megkenik vele a hívők homlokát, elhárítva a bajokat. Nagyböjt alatt sok helyen egy nap csak egyszer ettek, olajjal vagy vajjal főztek, zsírt, húst nem ettek, csak száraz növényi ételeket. Ma már nem ilyen szigorúak az egyház böjti előírásai, nem követelik meg a negyvennapos koplalást, a tilalom csak az utolsó hétre, nagypéntekre vonatkozik.

Az utolsó hét, nagyhét virágvasárnappal kezdődik, melynek napjai Jézus jeruzsálemi eseményeihez kapcsolódnak. E napon a bevonulás napján az emberek pálmaágakkal, hidegebb éghajlatú vidékeken barkás ágakkal mennek a templomba. Nagycsütörtökön az utolsó vacsora és a tanítványok lábának megmosása (a vendégszeretet jelképe) emlékére szokás volt, hogy Rómában a pápa 12 szerzetes lábát megmosta. (Királyok, nemesek is így cselekedtek sok országban e napon.) Nagycsütörtök estéjén a harangok elhallgatnak, a hagyomány szerint Rómába mennek. A harangok útjának célja, hogy lássák a pápát; de van, ahol azt tartották, hogy a tojások gyűjtése is, melyeket azután leszórnak a gyerekeknek, amikor visszatérnek.

Nagypéntek, Jézus kereszthalálának a napja - gyászünnep.

Az emberek a helységek szélén lévő kálvária - dombokra vonulnak, s megállnak az egyes stációkat jelölő kápolnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A Mária-siralmak is ehhez a naphoz kötődnek. Ilyen Mária-siralom az egyik legrégebbi nyelvemlékünk:

"Világ világa,
virágnak virága.
Keserűen kínzatul,
Vas szegekkel veretül."

A templomokban az oltárokat letakarják, a harangok hallgatnak. Nagyszombat a feltámadás jegyében zajlik. Az esti körmenetek, a templomokban az új tűz gyújtása, mely Jézus és egyben a remény jelképe, azt adja hírül, hogy Jézus feltámadt, a megváltás közel van. Este "visszajönnek" a harangok is Rómából. Nagypénteken a víz mágikus ereje lép előtérbe. Ismert mondóka: "Nagypénteken mossa a holló a fiát, ez a világ kígyót, békát rám kiált." A rituális mosakodás jelenik meg a hajnali mosakodásban, melyet csak fiatal lányok végeztek, s mely bajelűző szereppel bírt. Friss folyóvíz kellett hozzá, s a következő mondóka: "Az én vizem folyjon el, az én szeplőm múljon el!" E naphoz jellegzetes ételek tartoztak - korpából készült savanyú leves, esetleg tojás. Van olyan vidék, ahol e napon kenyeret sütnek, melyet vagy megőriznek a következő nagypénzekig, vagy odaadják az első koldusnak. Sok helyen igen elterjedt a forró húsvéti kalács, melyet főleg az utcai árusoktól veszik. A nagypénteken sötét, dísztelen templomokat nagyszombat reggelére virágokkal, zöld ágakkal díszítik fel. Ez a nap a másik őselem, a tűz ünnepe. Este a templomban az új tüzet ünneplik, melyet csiholással élesztenek, s a Krisztust jelképező húsvéti gyertyát ezzel gyújtják meg. Sok helyen szokás ilyenkor új ruhát felvenni, vagy legalább kalapot, kesztyűt.

Válasz

Szervusztok!
Köszönöm szépen,hogy elküldted nekem az anyagot...!
Baráti üdvözlettel!
id.Csík József

Válasz

Szia Rebeka! Örülök, hogy tetszettek a versek! Gyere máskor is. Írj te is egy szép éneket, vagy verset.
Visszvárunk.

Válasz

Kedves Zsóka! Köszönöm, hogy hoztad ezt a gyönyörű felírást- verset, idézetet.
Nagyon örülök neked, hogy jöttél. Köszönöm.
Hozzál máskor is ilyen szlpet.
Várunk vissza!!

Válasz

JÉZUS PANASZA


"Ti mesternek hívtok - és nem kérdeztek engem.

Útnak neveztek - és nem jártok rajtam.

Világosságnak hívtok - és nem néztek reám.

Életnek neveztek - és nem kerestek engem.

Bölcsnek hívtok - és nem követtek engem.

Hatalmasnak neveztek - és nem kértek engem.

Irgalmasnak hívtok - és nem bíztok bennem.

Igazságnak neveztek - és nem féltek tõlem.

Ha egyszer örökre elvesztek - ne okoljatok engem!"


(A lübecki Krisztus-szobor felírása

Válasz

SZIA ILIKE! KÖSZÖNÖM SZÉPEN EZT A CSODÁLATOS VERSET.ÜDV REBEKA

Válasz

MINDIG CSAK ADNI


A jó öreg kút csendesen ontja vizét,

Így telik minden napja.

Áldott élet ez, fontolgatom;

Csak adni teljes életemben.

Mindig csak adni?

Ez terhet is jelenthet!

Jó kút nem érzed ezt a terhet?

Belenézek, tükre rám ragyog,

De hiszen a forrás nem én vagyok!

Árad belém, csak tovább adom,

Vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút életet,

Osszak áldást és sok-sok szeretetet!

Nem az enyém, Krisztustól kapom,

Egyszerűen csak tovább adom.


Ezt a veset, és a Küldetés c verset is, Sas Erzsike, egy kedves itteni ismerősőm küldte Nekünk szeretettel.

Címkék: vers, kút,

Válasz

Várnai Zseni

NEM VOLT HIÁBA SEMMI SEM...


Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.

Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.

Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném
alázatosan, boldogan.

Címkék: vers,

Válasz

KÜLDETÉS


Krisztus munkatársi készüljetek fel!



Krisztus munkatársi készüljetek fel!

Jó hírt prédikálni induljatok el!

Buzgalommal tetten szerte járjatok,

Szeretetben és hitben munkálkodjatok!



Munka sok vár rátok, induljatok hát!

Pusztít a bűn, átok merre a szem lát.

Béna, vak és sánta gyógyulásra vár,

Lelki újulásra, ki bűn útján jár.



Krisztus drága vére lemos minden bűnt,

Sátán rémítése nem árthat nekünk.

Szent kegyelme művét zengje ajkatok,

Az Úr szántóföldjét járja lábatok!



Örömhírvivőknek útja mily kedves!

Szavuk üdvös ének, s mint a méz, édes.

Áldott égi béke csendül ajkukon,

Örvendj Isten népe, s épülj szavukon.

J B Albertini.

Címkék: vers,

Válasz

Igen Juditka, ez oly gyönyörű ének, hogy az embernek a szíve belesajog, ha énekli, vagy olvassa. Nekem is helyenként folyt a könnyem , mikor írtam.
Köszönöm szépen, hogy Te is elhoztad a szép éneketeket. Ez majd ugyan az. mint a mienk.

Válasz

Ilike olvastam a lentebb leírt református éneket. "Jézus világ megváltója"
Ez a zsoltár ugyanaz, mint nálunk katolikusoknál? Mert ezt mi is szoktuk énekelni csak más szöveggel...

Jézus világ megváltója, üdvözlégy életadója,
megfeszített Isten fia
Szent kereszted szívem hívja,
Jézus add, hogy hozzád térjek,
veled haljak veled éljek.

Által szegve kezed lábad,
Átvert tested roskad, bágyad,
Megfeszített tépett melled!
Ó siratlak, Ó öllellek!
Jézus add, hogy hozzád térjek,
veled haljak veled éljek.

Virágoknak szép virága,
Honnét orcád sárgasága?
Hegyes tövid koronázott,
Édes orcád vérrel ázott.
Jézus add, hogy hozzád térjek,
Vele haljak, veled éljek.

.....................

Jézusom, ha jön a végnap,
Ismerj engem magadénak,
homlokomon piros véred:
tied vagyok, úgy ítélj meg!
Jézus add, hogy hozzád térjek,
veled haljak, veled éljek..

Egyébként a lányomnak és nekem ez az egyik kedvenc zsoltáros énekünk, amit nagyon szeretünk énekelni, és még itthon is szoktam dúdolgatni... :):):)

Válasz

Drága Ilike! Nagyon szép verset hoztál, köszönöm szépen! Puszillak!:):)

Válasz

Az Úr kezében.
Thaly Lóránt.

Mindenem az Úr kezében!
Óh, Míly boldog, jó tudat:
Hű kegyelme nyitja nékem,
Melyen járok, az utat!

Minden egyes fordulónál
Féltő gonddal néz reám,
Oh, Uram, ha Te nem óvnál,
Százszor is elbotlanám!

Ifjú társaim körében
Mennyít rontott könyv, barát,
Arany lantja zengte nékem
Messze puszták szűz dalát.

Pályaválasztás előttem?
Megragadtad jobb kezem!
Oh, ha áldék, s áldva lettem,
Csak Neked köszönhetem!

Élettársat hogy kerestem!
Hogy bolyongtam, szerteszét!
Holdvilágos nyári esten
Oh, hogy szőttem száz mesét.

Hányszor hittem: megtalálám!
Ő enyém, és én Övé!
S hány csalódás súlyos árán
Vált az ábránd semmivé.

Míg egy csendes őszi estén,
Hű Uram, ki véd s vezet,
Reszkető kezembe tettél
Egy kis reszkető kezet.

Földi ésszel, földi kincsér,
Míg bohó vágy zaklatott,
Éltem bimbajára hintél
Egy csepp égi harmatot.

Lángoló lelkembe oltál,
Szent tüzedből egy szemet,
Kettős lánggal ég az oltár,
Dícsértessék szent neved.

És tovább és egyre mindég
Igy vezettél engemet
Vadvirággal is behintéd,
Pázsitos ösvényemet.

Most útam már völgybe hajlik
S rám az alkony csaendje vár,
Úgylehet nincs messze addig,
Hol karod kbledre zár.

Akkor útam, hű kegyelmed
Földi képe, ködbe tün
S boldog lelkem lángszerelmed
Tengerében elmerül.

Címkék: vers,

Válasz

Szia kedves Piros!
Nagyon boldoggá tettél, hogy itt vagy. Majd belejössz Te is, min mindenki.
Szerintem én bénáztan a legjobban mindenki között.
Csak bártan, írj amit gondolsz szép verset, vagy éneket.
Mi is szeretettel fogadunk.
habakukk.

Válasz

Sziasztok. Most jutottam ide, mint írtam bénázok egy kicsit , meg túl lassú a net-em. Olvaslak benneteket és szívem minden melegével üdvözlöm a társaságot.Piros.

Válasz

Bár bűn és kín gyötör.
Howard. S.

Bár bűn és kín gyötör,
és nehéz a szívem.
A Sátán életemre tör:
Kétségbe nem esem.

Bár vétkem súlya nagy,
Mégis Hozzád jövök:
A bűnnek gyűlölője vagy,
De kegyelmed örök.

Az én erőm kicsiny,
S a bűn erős nagyon:
Te tudsz s akarsz segíteni,
Hát segíts bajomon!

Az ég oly messze van,
Még messzebb tőled én,
De szent igédben írva van,
Hogy irgalmad enyém.

Nem félek senkitől,
Hisz te vigyázsz reám,
Már bánat és gond sem gyötör,
Meghallod imám.

Jézusban bizva,
Én szívemet átadom.
Mert így tudom: akármi ér,
Atyám szeret nagyon.

Címkék: vers,

Válasz

Én köszönöm, hogy olvastad, ezt a csodálatos énekünket.
Szeretettel kívánok Neked is szép új hetet.

Válasz

Nagyon szép, mélyen megérintett. Köszönöm, hogy megosztottad Velem.
Kivánok további kellemes ünnepeket és vidám, derűs hetet.
Szeretettel. Anna

Válasz

Jézus, világ megváltója.
Cantus Cathollci.

Jézus, világ megváltója,
Üdvösségem meg meg adója,
Megfeszített Isten Fia,
Bűnömnek fán függő dija,
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom Veled élnem.

Szent kereszteden kereslek,
Szomorú szívvel szemléllek,
Mert így gyógyulást reménylek,
Moss meg szent véredben s élek.
Jézus engedj hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.

E keresztről, én reményem,
Tekints reám szerelmesen,
Épen téríts hozzád engem,
Mondván bünöd megengedtem,
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.

Ne gerjedezz vétkem ellen,
Sőt véreddel kegyelmesen,
Ily mocskos beteget, híven,
Moss meg a bűntől üres lészen.
Jézus engedd, hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.

Engem ily nagy szerelmedből,
Végy hozzád szent kegyelmedból,
Vegyek erőt keresztedből,
És végső búcsut bűneimtől.
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.

Ajánlom magamat néked,
Sebeidben szívemet vedd,
Ó nyíljál fel, piros forrás,
Mert nagy bennem rád a vágyás.
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.

Ez keserves halálodért,
Melyet felvettél éltemért,
Vedd szívemet mindezekért,
Megérdemelt jutalmadért
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.

Nyílj fel édes szív rózsája,
Jó illatú violája,
Hogy lehessen maradása,
Szívemnek s benned lakása.
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.

Engem, bűnöst kérlek ne hagyj,
Halál rabját kínra ne addj,
Sőt, ha eljő majd halálom:
Szent jobbodra endedj állnom.
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, Veled élnem.


Címkék: húsvét, vers,

Válasz

Örrülök, hogy örömet szereztem a csodás igaz Dícséretünkel.
Köszönöm, hogy olvastad.
Áldott Húsvétot kívánok Neked.
Habakukk.

Válasz

Julikám! Én köszönöm, hogy elolvastad az egyik legszebb énekünket. Ezt csak
mindíg könnyek között tudom énekelni.
Szép Húsvéti estét kívánok Neked.

Válasz

örömmel olvastam!
osfenyo54

Válasz

Köszönöm szépen Ilike, hogy olvashattam ezt a blogbejegyzést!
Puszi! :):)

Válasz

Hassler. H.S

Ó krisztus Fő.

Mind ami kín s ütés ért,
Magam hoztam Reád Uram ,
E szenvedésért lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve itt állok én szegény
S kérlek, lelked kegyelme sugározzék felém.

Itt állok- ó ne vess meg- A gyötrelmek helyén
Amíg ki nem hül tested, el nem mozdulok én.
S ha életed kilobban, alácsuklik fejed,
Ölemben és karomban lesz nyugtató helyed.

Ó légy érte áldott, Jézus egyetlenem,
Hogy szörnyű kínhalálod nagy jót akar velem
Add, hogy hódolva híven, Tőled ne térjek el
S ha hülni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

Mellőlem ne távozz, ha majd én távozom,
A kínban mit halál hoz állj mellém Jézusom.
Ha lelkem félve reszket, s rettent a meghalás,
Nagy kínod és kereszted legyen vigasztalás.

Légy pajzsom és reményem, ha kétség látogat,
Véssem szívembe mélyen kereszthalálodat.
Rád nézzek rád szüntelen, s ha majd ,szívem megáll
Öleljen át a lelkem, így halni, jó halál.

Címkék húsvét, vers,

Válasz

Cimkék: vers,

Hassler H L.


Ó Krisztus Fő.


Ó Krisztus fő Te zúzott
Te véres szenvedő
Te töviskoszorúzott
Kigúnyolt drága Fő,
Ki szépség tükre voltál,
Ékes csodás remek,
De most megcsúfolódtál.
Szent fö köszöntelek.

Ékességed, te drága
Melytől máskor szepeg,
Világ hatalmassága
Köpés mocskolta meg,
Milyen halványra váltát,
Szemed fényét, amely szebb volt
minden sugárnál,
Ki rútította el?

Válasz

Boldog húsvétot kivánok neked. Gyönyörüek a Reviczky versek, egyik kedvenc költöm.

Válasz

Boldog Húsvétot! Joskaba.
Köszönjük az értékes szép megemlékezést. Nagyon szépen készítetted el.
Örülök, hagy újra itt vagy köztünk. Híányoztál, hiányzott a szép hozzászólásod is.
Kívánok nektek KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET.
Öszinte szeretettel. habi.

Válasz

Szervusztók!008. március 21. - Nagypéntek

Abban az időben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol
egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is,
aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott
egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és
kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus
tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: "Kit
kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti Jézust." Jézus erre így
szólt: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt
mondta nekik: "Én vagyok", meghátráltak és a földre estek. Ezért újra
megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti
Jézust." Erre Jézus így szólt: "Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát
engem kerestek, engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban
megmondott: "Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál."
Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a főpap szolgájára sújtott
vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus
rászólt Péterre: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a
kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és
megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki
abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb,
ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte
Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal
a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik
tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban
őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben
megjegyezte: "Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?" Ő
azt felelte: "Nem vagyok!" Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek
tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és
melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust.
Jézus ezt válaszolta neki: "Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a
zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása
van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd
azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket
mondtam!" E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így
szólt: "Így felelsz a főpapnak?" Jézus ezt mondta neki: "Ha rosszul
szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?"
Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tőle:
"Talán te is az ő tanítványai közül vagy?" Ő így felelt: "Nem vagyok!" A
főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét,
megjegyezte: "Nem téged láttalak én a kertben ővele?" De Péter ismét
tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A
zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és
elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és
megkérdezte: "Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: "Ha nem
volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!" Pilátus ezt mondta:
"Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!" A
zsidók ezt válaszolták neki: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk!" Így
beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog
meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és
megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus így válaszolt:
"Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Pilátus ezt
felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe.
Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én országom nem ebből a világból
való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének,
hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való."
Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?" Jézus így felelt: "Te mondod,
hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy
tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a
szavamra!" Erre Pilátus azt mondta: "Mi az igazság?" E szavak után Pilátus
újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: "Én semmi vétket sem találok
benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak.
Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De ők ismét
kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. Akatonák tövisből koszorút
fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje
járultak, és így gúnyolták: "Üdvöz légy, zsidók királya!" És közben arcul
verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt hozzájuk: "Íme, elétek
vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket." És kijött
Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: "Íme, az
ember!" A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek:
"Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus azt mondta nekik: "Vigyétek,
feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!" De a
zsidók ezt felelték: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell
halnia, mert Isten fiává tette magát!" Amikor Pilátus meghallotta ezt, még
jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust:
"Honnan való vagy?" De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt
mondta neki: "Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra,
hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?" Erre Jézus azt
mondta: "Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad
volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne."
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók
azonban ezt kiáltozták: "Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja.
Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak." E
szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bírói székbe
ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti
készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: "Íme, a
királyotok!" De azok így kiáltoztak: "El vele, el vele! Feszítsd meg!"
Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" A főpapok
azonban ezt felelték: "Nincs királyunk, csak császárunk!" Erre
kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért
az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott
keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust
meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez
volt ráírva: "A názáreti Jézus, a zsidók királya." A feliratot sokan
olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel
volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok
kérték Pilátust: "Ne azt írd: A zsidók királya hanem ahogy ő mondta: A
zsidók királya vagyok". Pilátus azonban ezt válaszolta: "Amit írtam,
megírtam."
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit,
négyfelé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse
következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így
szóltak egymáshoz: "Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié
legyen!" Így beteljesedett az Írás: "Szétosztották maguk között ruháimat,
s a köntösömre sorsot vetettek." A katonák pontosan ezt tették.
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás
felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a
tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!"
Azután a tanítványhoz szólt: "Íme, a te anyád!" Attól az órától fogva
házába fogadta őt a tanítvány.
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így
szólt: "Szomjazom." Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy
szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte
az ecetet, így szólt: "Beteljesedett!" És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem
maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre
feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat
ugyanis nagy ünnep volt. Elmentek tehát a katonák, és megtörték a
lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek.
Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték
meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába.
Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és
az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is
higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot
ne törjetek benne!" És ami az Írás más helyén áll: Föltekintenek arra,
akit keresztülszúrtak."
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való
élelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus
testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött
Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy
száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel
együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál. Azon a
helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új
sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók
készületi napja miatt oda temették Jézust.
Jn 18,1-19,42

Elmélkedés:

Nagypénteki szemlélődés
Uram, Jézus Krisztus, megváltó királyom! Kereszthordozásod, szenvedésed és
halálod tanúja szeretnék lenni, ezért Téged szemléllek ma, Nagypénteken,
kereszthalálod napján.

Először a kezeidet nézem. A te megkötözött, sebzett, átszegezett kezeidet.
Milliók kezét látom a te kezedben. Látom a munkanélküli családapa kezét,
aki üres kézzel tér haza és semmit sem tud adni családjának. Látom a
kemény munkától vérző munkáskezeket is. Látom a katonák fegyvereket tartó
kezét, a megsemmisítő, pusztító és ölni kész kezeket. Látom a koldusok
alamizsnát kérő kezét, a gyermekek segítséget kérő kezét és az éhezők
könyöradományért nyúló kezét. Látom a zsugori ember összeszorított markát.
Látom a felindult ember pofont adó kezét. S látok erőszakos kezeket,
melyek megragadnak vagy fellöknek másokat. Látom a szenvedélybetegek
reszkető kezét, amely a cigaretta, az alkohol vagy a kábítószer után nyúl,
s látom a testi betegségben szenvedők elgyengülő kezét. Látom a halál felé
közeledők gyenge, erőtlen, elernyedt kezét. Ugyanakkor más kezeket is
látok a Te kezedben, Uram. Látom az adományt osztó kezet, a segítséget
nyújtó kezet, az elesettet felsegítő kezet. Látom a családapa kenyeret
megtörő kezét. Látom a pap eucharisztiát megtörő kezét. Látom az édesanya
beteg gyermekének homlokára tett kezét, s az anya gyermekét simogató
kezét. Látom, amint a szerelmesek egymás kezét fogják. S látok áldást adó
kezeket, keresztet magasba emelő kezeket.

Aztán a lábaidat szemlélem, Uram. A Te sebzett, vérző, átszegezett
lábaidat, amelyek már egyetlen lépést sem képesek tenni, s amelyekkel már
nem kell tovább menned a keresztúton. S látom azokat is, akik lábbal
tiporják mások jogait. Látom azokat, akik sárba tapossák mások becsületét,
s akik földre tiporják a gyengéket. Látom a kedvetlenek, a kételkedők, a
csüggedők és a reményvesztettek lábát, akik már nem képesek újabb lépést
tenni abba az irányba, hogy kijussanak nehéz helyzetükből. Látom a bénák
mozgásképtelen lábát, látom az amputáltak lábának csonkját. Látom a
menekültek lábát, akik kénytelenek elhagyni hazájukat. Látom a menekülő
lábakat, amelyek nem állhatnak meg egy pillanatra sem, s látom üldözőik
rohanó lábát is. Látom a menkülttáborokban és szükségszállásokon évekig
tengődők piszkos, sebes lábát. Látom az úton lévők mindig siető lábait.
Látom a félrelépők lábát, akik elhagyják házastársukat. Látom a rossz úton
járók lábát, s azokét, akik már nem képesek megállni a lejtőn. Látom a
tanácstalanok és tétovázók bizonytalan lépteit. S látom a maguk lábán
megállni nem tudó szegényeket is. Ugyanakkor látom a mások segítésére
igyekvő lábakat is. Látom a nehéz munkában helytállók lábát. Látom a
házastársakat, akik megvetik lábukat a sziklán, a biztos ponton a válság
napjaiban. S látom a megtérés útjáró lépők lábát.

És most az arcodat szemlélem, Uram, amelyre a töviskoszorú okozta sebekből
vér patakzik. Arcodban látom az álarcot viselőket, akik eltakarják igazi
arcukat, s elrejtik bűneiket. Látom azok hiú arcát, akik plasztikai
műtéttel igyekeztek arcukat "szebbé" tenni. Látom az arcátlanul hazudozók
és gazemberek arcát is. Látom az arcnélkülieket. Látom a símaszkos betörők
arcát. Látom az arcukat eltakaró randalírozókat, s látom a rohamsisak
mögötti rendőrarcokat. Látom az éhezők beesett arcát, a betegek sovány
arcát. De látok örömtől sugárzó arcokat is, természetes szépségüket
megőrző női arcokat és ártatlan gyermekarcokat. Látom a szerelmesek boldog
arcát. Látok egymásra mosolygó arcokat, s egy irányba, egy cél felé néző
arcokat. Uram, a te isteni arcod, amely egykor véres nyomot hagyott
Veronika kendőjén, ma sok ember arcán tükröződik vissza.

S végül a szívedet szemlélem, Uram. A Te lándzsával átszúrt szívedet.
Látom a megcsalt vagy elhagyott házastársak sebzett szívét. Látom azokat,
akiknek egy-egy csalódás nagy szívfájdalmat okoz. Látom a megkérgesedett
szívűeket, akikben már nincs részvét mások iránt. Látom a felelőtlen
szívtiprókat, s azokat, akik szívtelenül megtagadják a segítséget a
rászorulóktól. De látom a szíve alatt gyermeket hordozó kismamát is.
Azokat, akik kitárják szívüket embertársaik felé. Látom azokat, akik meg
szeretnék őrizni szívük tisztaságát és a bűntelen életre törekszenek.
Látok nemes szívű embereket. Látok irgalmas szívűeket, akik mindenkor
készek a megbocsátásra.

Uram, ölelj át minden embert karoddal és vezesd a mi lábainkat, hogy a te
utadon járjunk! Segíts minket, hogy fájdalmas és dicsőséges arcod vonásait
hordozzuk arcunkon! Uram, ölelj minket a te megváltó szívedre!
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Jézus, Te vagy az Istenem.
Jézus, Te vagy az életem.
Jézus, Te vagy az egyedüli Szeretet.
Jézus, Te vagy a Minden a mindenben.
Jézus, Te vagy minden javam.
Jézus, szeretlek teljes szívemmel, egész lényemmel.

Válasz

Nagyon szép versek. Kivánok kellemes ünnepet szeretettel Puszi Vali

Válasz

Köszönöm szépen Zsóka a szép verseket.
Nagyon örülök neki.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket, kívánok Neked, sok szeretettel.
Ili.

Válasz

Nagypéntek.

Thaly Lóránt.

A Kárpit széthasadt


Óh, te csodás nagy szenvedés!
Felfogni téged mily kevés
A földi öntudat!
De bár elöttünk rejtve titka,
Az ész nem érti, csak gyanítja:
A szentek szentje tárva-nyitva!
A kárpit széthasadt!

Óh, te dicső felébredés!
Felérni téged mily kevés
A törpe gondolat!
De bár a hajnal fénye titka
Lelkünk szemeit elvakítja,
A szentek szentje tárva-nyitva!
A kárpit széthasadt!

Hallgasson el hát földi ész!
A kétkedés, a csüggedés
Mind mind, egy perc alatt!
S óh testvérem! Te bús Te árva!
Úgy egyszerűn, csak Őt imádva,
Jöjj! Jöjj! A szentek szenteje tárva!
A kárpit széthasadt!

S ha rád is jön majd szenvdés,
Követi egy felébredés
Egy boldog támadat!
Óh, mert Ő nem halt meg híába,
Mindenkinek, ki Őt imádja,
A menny a szentek szentje- tárva!
A kárpi széthasadt!

Cimkék: húsvét, vers,

Válasz

Dsida Jenő
Nagycsütörtökön


A szél suhogva borzong
az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.
Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam.
Hajnal-derengés borzong
a sötét lombokon.
Judás után, által az erdőn
sátánarcú fáklyások jönnek.
Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!

Válasz

Húsvéti fák
Kunszery Gyula

Azon a vasárnap
ujjongtak a pálmák,
mert a megváltásnak
messiási álmát
valósulva látta
Jeruzsálem népe,
Jött Jézus....lepleket
dobtak le elébe,
s lengettek fölötte
büszke pálmaágat,
azon a vasárnap.


Akkor csütörtökön
a szelíd olajfák
karcsú ágaikat
lankadtan lehajták,
mert a Getsemane-
kertben gyötrelemmel
vért verejtékezett
egy magános ember,
vére szétfolyott
a fekete rögökön,
akkor csütörtökön.


Azon a pénteken
szomorú szél susog,
búsan hajladoztak
bánatos cédrusok,
mert fönn a Golgotán
cédrusfából ácsolt
kereszten függött
egy véresre korbácsolt,
meggyötört, megkínzott
kihűlt, sápadt tetem,
azon a pénteken.


S a másik vasárnap
úgy pirkadat tájba
kivirult a világ
valamennyi fája,
északi fenyőktől
délszaki pálmákig
mind üdén kizöldell,
lombot hajt, virágzik,
mert halottaiból
Jézus ím feltámadt
ezen a vasárnap!

Válasz

Bartal Klári: Krisztus


Kereszt súlyától megroggyan a lába,
De viszi terhét búsan, szótlanul
S hogy Veronika kendőjét kínálja,
Csak testi kín az, miért könnye hull.

Ismeri sorsát. Önként megy elébe
S míg hívja, várja fenn a Golgota,
Egy pillanatra sem villan eszébe,
Hogy érdemes-e értünk halnia.

Válasz

Reményik Sándor: A Kereszt fogantatása.

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott.
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa!
Máriától, a Szuztol most jövök,
Csirázik immár az Isten fia,
És áldott o az asszonyok között.
Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel
Megáldalak: légy terhes a kereszttel!
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy no benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet.
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére,
Kidöntve majd magányod vadonából
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden árva faluvégen,
Ott függj a cellák kietlen falán,
Os-fádnak ezer apró másaképen.
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad
Millió megbilincselt életrabra,

A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben
Tovazúgott a Libanon felett,
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdon ment harsogva át,
Csak egy fa értette meg a szavát, -
Lehajlott óriási koronája:
Kereszt-sorsának megadta magát

Válasz

Nagyon szép blog, és a versek is szépek

Válasz

Juhász Gyula: Húsvétra


Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szivemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmuláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Válasz

Köszönöm Ilike, hogy megküldted nekem ezt a szép összeállítást! Puszi!

Válasz

Keves Zsóka!
Köszönöm a szép képeket és verseket, sok embernek ezzel széppé tetted a húsvétot.

Válasz

Zsóka!
Nagyon szépen köszönöm, hogy hoztad a gyönyörű képeket és a verseket. Írtad a húsvét ünnepét. Nagyon szép. Köszönöm.

Válasz