Radványi-Nagy Katalin üzente 15 éve

Köszönöm!

Válasz

kis magdolna üzente 15 éve

nagyon tetszet

Válasz

Varróné Juhász Judit üzente 15 éve

Milyen szép gondolatok Ilikém...
Köszönöm neked ezt a csodaszép blogjegyzetet!

Az Úr legyen Teveled!
Szeretettel, Judit

Válasz

csiki terez üzente 15 éve

Köszi szépen ezt a szép bejegyzést

Válasz

Rné Magdi üzente 15 éve

Szépet küldtél!
Köszönöm szépen.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Ez nagyon igaz! .. és szép, elmentem magamnak.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Bizony az élet a "hitetlenül" nevelt embert is megtanítja imádkozni tiszta szívvel és hittel!

Válasz

Tóth Tünde üzente 15 éve

Nagyon nagy igazság ami itt lelett irva. Minden rajtunk mulik-,. Köszi Tünde legyen szép napod.

Válasz

Bodor János üzente 15 éve

A korlátot az ember sokszor saját maga állítja magának.Üdv.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Köszönöm Ilike ,szép volt !

Válasz

Mohácsiné Zsóka üzente 15 éve

Köszönöm Ilike ezt a szép bejegyzést!

Válasz

KIss Sándorné Marika üzente 15 éve

köszönöm szépen

Válasz

FÜLÖP REBEKA üzente 15 éve

KÖSZÖNÖM SZÉPEN ILIKE .SZÉP NAPOT KIVÁNOK
REBEKA

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Köszönöm szépen Ilikém ezt a szép bejegyzést
Szeretettel
Ágnes

Válasz

Czeller Károly üzente 15 éve

Köszönöm.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

"Neveden szólítottak" Isten a kegyelem által hozzzánk szól, velünk van minden percben , és a kegyelmet adja nekünk, hogy vele lehetünk. Ez csodálatos dolog !

Válasz

L. Ágnes üzente 15 éve

Isten bennünk van.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Reményik Sándor:
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Válasz