Nagy Tunde üzente 15 éve
Radványi-Nagy Katalin üzente 15 éve
kis magdolna üzente 15 éve
Dancsovszki Anna üzente 15 éve
Varróné Juhász Judit üzente 15 éve
Csodálatos ez a vers Ilikém!
A kép is hozzáillik! Köszönöm, hogy láthattam!
Szép estét kívánok!
Puszi, Judit :):)
Burján Éva üzente 15 éve
Kováts Lajosné üzente 15 éve
Én köszönöm, mindenkinek, hogy olvastátok a verset, és a hozzászóllásaitokkal, gazdagadhattunk.
Próbáljunk, meg szeretetet adni másoknak, minnél többet, annál többet tudnak
szétosztani Ők is.
További szép estét mindenkinek. Ili.
Kováts Lajosné üzente 15 éve
Kedves Mária! Ezt mindnyájan így gondoljuk, szerintem bizton állíthatom mindenki nevében, hogy egyre nagyobb mindenhol a szeretetlenség, a gonoszság, a kapzsiság.
Mindenki a saját környezetében, tegyen érte valami jót, kedveset, és hátha felébrednek az alvók, rádöbbennek , a sivár életükre.
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
csiki terez üzente 15 éve
Bodor János üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
Ezek szép és igaz sorok.
Engem mégis nagyon aggaszt, hogy életünkben egyre nagyobb teret hódít meg a gonoszság, elvetemültség, kapzsiság.
Nagyon sok rossz ember van, akiknek a legszentebb sem szent. Akik nem tisztelik sem az embert, sem a természetet.
Én féltem a világunkat!
Mohácsiné Zsóka üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
Köszönöm Ilikém, és én is úgy gondolom, hogy Isten bennünk van. Csak az út hosszú, és fájdalmas volt, mire ezt felismertem, és ma már nemcsak hiszem, TUDOM.
Szeretettel
Ágnes
Tóth Tünde üzente 15 éve
Tóth Tünde üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
Áprily Lajos:
A CSAVARGÓ A HALÁLRA GONDOL
Uram, a tél bevert a templomodba.
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
"Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen -"
Uram, te ezt így nem akarhatod.
Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sűnfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?
Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kivánod,
igéd szerint: egészen meztelen.
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
KIss Sándorné Marika üzente 15 éve
pasztor istvav üzente 15 éve