Tóth Zoltánné Erika üzente 15 éve

Köszönöm ezt a szép történetet,nem hiába mondják,hiogy a régiek "tudtak valamit".Ők más "összetartóbb" világban éltek,tudtak figyelni egymásra,ezért olyan bátorítóak a szavaik.

Válasz

Varróné Juhász Judit üzente 15 éve

Édes Ilikém, nagyon szeretem ezeket a kis igés történeteket. Sokat tanulhatunk belőle, ha nyitott a szívünk! :):)
Az Úr áldása legyen életeden!
Puszillak sokszor, Judit :):)

Válasz

Burján Éva üzente 15 éve

Köszönöm,szép

Válasz

pasztor istvav üzente 15 éve

szép történet köszönöm.

Válasz

Kováts Lajosné üzente 15 éve

Köszönöm Imre ezt a szép verset, hogy megosztottad velünk.
Szép napot mindenkinek.
Szeretettel Ili.

Válasz

M Imre üzente 15 éve

Nagymamáról. Vers.
Írta: Samu Ideje: 2007, június 3. Idő: 15:59:57 (1398 olvasás)

Gondolat

Gyerekként láttam rohanó patakot,
Kertünk végében hol nagymama lakott.
Igaz kevés nyarat tölthettem nála,
Mégis könnyes szemmel emlékezem róla.

Pedig szigorú volt a drága néne
Erdőben a rőzsét még hátamra téve,
A kötelet vállamon átfeszítette
Útnak indultunk, én nehezen ő sietve.

Sokszor rogyadozott gyenge kis lábam
Soha nem szóltam mindig csak vártam,
Ajkát nem hagyta el egyszer sem dícséret
Mégse haragudtam sok mindent értem tett.

Akkor fecskefészek volt az eresz alján
Hatalmas üstben főtt a szilvalekvár,
Faragott kanalat a kezembe adta
Kevertem a masszát nagyokat hallgatva.

Ha eljött az este és már elfáradtam
Jó öreg dézsába magamat lemostam,
De ha nem volt kedvem, kevés akarásom
Akkor úgy szutykosan nyomott el az álom.

Reggel ébredéskor csíptek a legyek
Üvöltöttem, most rögtön hazamegyek,
Nagyi már ott volt néztem ősz fejére
Öltözz gyorsan fiam megyünk a misére.

Templom hűvösében a papot hallgatva
Összegyűlt a falu apraja és nagyja,
Telve az igével siettünk haza
Otthon ért minket a nap rőt sugara.

Lassan elmúltak a gyermekévek
Felnőttéválásom meg nem érted,
A patak kiszáradt, a házat eladták
Ami hozzád kötött eltékozolták.

Szívem mélyén mégis örökre ottmaradsz
Ereimben fut tovább a sebes patak.
http://www.amatormuveszek.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=61860

Válasz

KIss Sándorné Marika üzente 15 éve

köszi szép történet

Válasz

Radványi-Nagy Katalin üzente 15 éve

Szép történet, nagyon köszönöm!

Válasz

Ambrus Imréné Ilona üzente 15 éve

Köszönöm hogy elküldted ezt a szép történetet

Válasz

Mohácsiné Zsóka üzente 15 éve

Nagyon szép történet, köszönöm.

Válasz

Polgárné Éva üzente 15 éve

Nagyon szép történet, köszönöm, hogy olvashattam.

Válasz

Berkó Sándorné üzente 15 éve

Köszi, szép kis történet volt

Válasz

csiki terez üzente 15 éve

Köszi a szép történetet

Válasz

Ulviczkiné Magdi üzente 15 éve

Mennyivel többet tudnánk elérni ebben az életben akár mint egyén akár az ország együtt. Itt nem elsősorban anyagiakra gondolok. Köszönöm.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Nagyon szép köszönöm

Válasz

Bódi Magdi üzente 15 éve

Nagyon szép történet köszönöm szépen.

Válasz

Czeller Károly üzente 15 éve

Köszönöm.

Válasz

Stumpf László üzente 15 éve

Nagyon szép történet,köszönöm!

Válasz

Tóth Tünde üzente 15 éve

Nagyon szép köszi . Az ilyen önzetlenség lassan már kihall az emberekbőlés ez a baj.

Válasz

Sárközi Dezsőné üzente 15 éve

Szép volt köszönöm

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Mialatt a látogatók élvezték a nagyi főztjét, nagyapám bátorító szavait
hallhatták. Ezzel oázissá varázsolták az otthonukat. Mindketten a jót
keresték az emberekben, arra bátorítva őket, hogy a kétségbeesés között
is reményt találjanak"
Köszönöm, nagyon tetszett- szerencsémre nálunk is ilyenk voltak a nagyik.

Válasz