köszönöm

Válasz

Köszönöm!

Válasz

Köszönöm a szép Márai verset Ilikém. Nagyon szép, és értékes ez a blogjegyzeted!
Puszi, Judit :)

Válasz

Szeretem Márait, köszönöm!

Válasz

Márai Sándor verse nagyon tetszett, nem egy könnyű vers, el kell gondolkodni rajta. Számomra szép és érdekes egyaránt, puszi érte Mariann

Válasz

Köszönöm Ilike ezt e szép Márai Sándor verset. Nem ismertem, elmentettem.

Válasz

Én köszönöm Nektek, hogy olvstátok és hozzászóltatok.
Nagyn kíváncsi voltam a véleményetekre.

Szép vasárnap estét kívánok mindenkinek,
Szeretettel Ili.

Válasz

gyönyörű szép vers , köszönöm

Válasz

Köszi nagyon szép

Válasz

Nagyon köszönöm

Válasz

Hűha! Nem semmi ez a vers! Nyers őszintességgel ragadja meg a lényeget... Köszönöm.

Válasz

Kedves Ágnes!
Köszönöm a két szép verset amit hoztál. Nagy öröm számomra, hogy Jókai Anna Miatyánkját olvashattam, Nagyon szép és nagyon tetszik.
Heltai Jenő imáját nem ismertem. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.

Békés szép vasárnapot kívánok mindenkinek, szeretettel Ili.

Válasz

Még egy imát küldök Nektek!

Heltai Jenő
Ima

Rongyos a nadrágom,
Lyukas a harisnyám,
Üres a kulacsom,
Lapos a tarisznyám,
Te hatalmas Isten
Odafönt az égben
Mikor veszed észre
Az én szegénységem?

Hiába vetettem,
Sohasem arattam,
Hiába indultam,
Egyhelyben maradtam,
Te hatalmas Isten
Odafönt az égben
Mikor veszed észre
Az én szegénységem?

Mikor veszed észre
Az én pőreségem?
Mikor veszed észre
Az én dőreségem?
Mikor nyittatod ki
Kapuját a mennynek
A többi koldussal
Hogy én is bemenjek?

Válasz

köszönöm

Válasz

Köszönöm.

Válasz

Köszönöm.

Válasz

köszönöm szépen

Válasz

Köszönöm szépen.

Válasz

Nagyon szép vers köszi

Válasz

Ez is egy ima:

Jókai Anna
Ima Magyarországért

Öregisten, Nagyisten
nézd, hogy élünk itt lenn
katlanba zárva
csodára várva
csöbörből vödörbe magyarok.
Itt élünk se élve se halva
hurrá a vödörben hal van
süthetünk szálkás kis pecsenyét
a friss húst viszi már a fürge menyét
körben a bozótból
ragadozók szeme villog
az elhevert csordákon
áldozati billog.
(csitt, csak csendesen, ne kiálts,
mormold csak, mormold az imát)
Öregisten, Nagyisten
ha Te nem, ki segítsen?
Sovány lakomára
nohabort kínáltak
s akik ezt megitták
bódultakká váltak.
(... csak csendesen, ne siránkozz,
halkan szólj elkábult hazánkhoz)
Öregisten, Nagyisten
érted sóvárog ma minden
akik hortyognak szanaszét
vagy éberen vigyáznak
síkos savas eső alatt
biz egyformán áznak.
(... csak csendesen, mind aki lázad,
báránybőr jelmezben figyelik a házad)
Öregisten, Nagyisten
erősíts a hitben
hogy ami késik
azért el nem múlik
él még a Te nyájad bárha szőre hullik.
(... csak csendesen, nem használ a lárma,
mostohaszülők közt még árvább az árva)
Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad, kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön gyilkosává válni –
haza kell találni!
(... csak csendesen, mert vád alá vesznek,
jönnek janicsárék, kerék alá tesznek)
Öregisten, Nagyisten
nem hoztak, de vittek
a vak lóra azt hazudták bátor
suba alatt kupec lett a pásztor
műdalokkal altat nejlonfurulyája
dagonyáztat minket langyos pocsolyában.
(... csak csendesen, ne élvezd a táncot,
csörgesd csak, csörgesd a vattázott láncot)


Fájdalomban boldog régi jó Patrónánk
hegyeink elcsórták, eladó a rónánk
fulladunk a füstben a folyónkban cián
sorvasztja a lelkünk a ránk tukmált Isten-hiány
mértékadó értelmiség minden mérték nélkül!
hóhér a halottal cinikusan békül
dús szobákban álparasztok
a búzát égetik ők nem harasztot
melósvezér nyüszít, uszít
munkásember helyben fut itt
a hajléktalant rendőr verte
shoppingcenter országszerte
mocskos pénznek nincsen szaga
gaztól rabolt s gaz lett maga
és a művész? búsan kérded
megvették a tehetséget
sirasd őket Ősi Anya
zsoldospénznek sincsen szaga
(... csak csendesen, hagyd Krisztust ítélni,
végtelen időben mindenkit megtérni)
Öregisten, Nagyisten
kit kövessünk s kit nem?
Érlelj az eszmében de a rögeszmét távoztasd
hisztériát űzz el indulatunk meghagyd
a reánk szabott leckét beteljesíthessük
gőgösek se legyünk kétségbe se essünk
nácítudat, bolsitudat
csak álarc a Szörnynek
egyképp meggyötörtek
lám egymásra törnek
gonosz század elment
nehéz évek jönnek
melegítsd eszünket, okosítsd szívünket,
biztass hogy a testvérharc megszűnhet
göngyöld e földgolyót, írjad köntösébe
édes hazánkat annak is kellős közepébe
a lapulást-alkuvást váltsa már valódi béke...
Annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra misztikus koronád.
(… csak csendesen, akinek füle van, hallja;
a látónak látható, hasad az Ég alja)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád, a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A Születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
- hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)

Válasz

Ági, nekem is furcsa. Ilyen verset nem olvastam. De a véleményetekre vagyok kiváncsi.
Köszönöm a hozzászólásodat.
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek.
Szeretettel Ili.

Válasz

Ilike, lehet hogy nem értem a verset, de nekem nagyon "fura", ha egy imában szitkozódnak. Azért köszi.

Válasz

Koszonom nagyon szep nagyon szeretem Marai Sandort!


Márai Sándor:
Ajándék

"És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg."

Válasz