2010. június 26. szombat

1Sám 16,1.6-13.

1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt,
hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a
szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai
közül szemeltem ki a királyt.
6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez
lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. 7 De az ÚR ezt mondta
Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én
megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt
nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 8
Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt
mondta: Őt sem választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette oda Isai, de
ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda Isai Sámuel
elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem
választotta az ÚR. 11 Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt
van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat
őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd
ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát
neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű
volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel
pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében.
Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.
Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.

                         A BUSZMEGÁLLÓBAN

Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van. (1Sám 16,7)

Hároméves kisfiammal érkeztem a buszmegállóba, és figyeltem a várakozó
utasokat. Egy asszony zord arcával tűnt ki, láthatóan állandó
durvaságban lehet része. A fiam azonban nem ítélkezik elhamarkodottan,
odasomfordált a padon ülő asszonyhoz, és szóba elegyedett vele. "Szia,
hogy hívnak?" - kérdezte, és puha kezecskéjét az asszony térdére tette.
Szemem láttára olvadt fel az asszony mogorva arca, és lágy tekintettel
válaszolt az ellenállhatatlanul kedves és barátságos gyereknek.
A fiam tette és az asszony reagálása elgondolkodtatott, hogyan
viszonyulunk másokhoz. Milyen gyakran elszalasztjuk a másokkal való
gazdag kapcsolat lehetőségét, mert nem vesszük a fáradságot, hogy
megismerjük azokat, akikről úgy döntöttünk, nem érik meg velük
foglalkozni.
Jézus azok életét érintette meg, akiket mások elkerültek. Azt szeretné,
ha mi is az ő kezei, szíve, hangja lennénk, és elérnénk a
megközelíthetetlen, nem vonzó embertársainkat. Lesznek, akik azonnal
reagálnak, mint az az asszony a padon. Másoknak hosszabb pátyolgatásra
lesz talán szükségük. De minden ember megéri a fáradságot. Hiszen Isten
minket is régóta formál, és még ma is ezt teszi.

Imádság: Urunk, segíts, hogy a te szerető szemeddel lássunk másokat.

 
Ámen.