Túlságosan felszínessé vált az életünk, ezért hiányzik az igazi érzék lelkünkből. Az igazi kincs felismeréséhez, elveszett a képességünk. Sajnos ragaszkodunk rengeteg megszokáshoz, bűnhöz, és még ezerféle más dologhoz, amelyek azt sugallják számunkra, hogy ezek a legfontosabbak és, hogy csak ezekkel lehet teljes az életünk. Nem vesszük észre, hogy mindez egy nagy hazugság, és amiért annyira loholunk, azokat itt is kell hagynunk. A földön ugyanis semmi sem örök, legfeljebb mi szeretnénk ezt magunkkal elhitetni. Az biztos, hogy az igazi kincs, a mennyország megszerzése, nagyobb lemondással, szeretettel, önmegtagadással, és bocsánat kéréssel jár. Mégpedig azért, mert a mennyek országa értékesebb mindennél. Gondolkodjunk el ezen, és ne mulandó dolgokra alapozzuk, építsük életünket! - - Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.” ( Mt 13,44 – 46 ) Az első példázatban a földműves nem keresi a kincset, s meg is találja, mert „belebotlik”. Azután sürgősen eladja mindenét, magyarul megválik a fölösleges dolgaitól. A másik példázatban a kereskedő tudatosan keresi a kincset.Tehát olyan magatartást látunk, amely próbálja megtalálni a legnagyobb kincset, mert érzi, hogy valahol lennie kell. Ha életünkben találkozunk a legnagyobb kinccsel, és elénk jön az Isten országa, akkor tegyünk meg mindent, hogy megszerezzük, és alapozzuk meg vele örökkévaló jövőnket. Nagy, és óriási ajándék Isten részéről, hogy ezt a kincset, nem zárta el előlünk, csak elrejtette, de mindig megadja a lehetőséget, hogy megtaláljuk és a miénk legyen.