A hála átformáló ereje „Mindenkor örüljetek” (1Thesszalonika 5:16)

Előfordult már veled, hogy azt kérdezted: „Miért pont én, Uram? Miért nem válaszolsz az imáimra? Miért nem működik számomra Igéd úgy, mint másoknak?”
A jó szándékú barátok azt mondogatják, hogy fel a fejjel, a dolgok majd csak jobbra fordulnak, de te nem látsz fényt az alagút végén. Sőt, amikor úgy gondolod, hogy ennél rosszabb már nem is lehet, kezedbe veszed a Bibliádat, és ezt olvasod: „Mindenkor örüljetek (…) mindenért hálát adjatok” (1Thesszalonika 5:16–18), mintha élvezned kellene a helyzetet!

 Alexander Maclaren mondta: „Törekedj arra, hogy mindennapjaidban kifejleszd annak derűs és örömteli érzését, hogy Isten elhalmoz jóságával!” Az a helyzet azonban, hogy amikor az élet gondjai elborítanak, a legkevésbé sincs kedved hálát adni, igaz?

De ahogy Nancy Leigh DeMoss megjegyzi: „Hacsak nem szereted kifejezetten azt, ahogy a kötelességérzet hajnali háromkor felébreszt, vagy keresztülhúzza a szabadnapodra vonatkozó terveidet, vagy a kezedbe nyom egy váratlan számlát, ami nem szerepelt a költségvetésben… meg se próbálj keresztyén életet élni hála nélkül.

Puszta akaraterővel és erőfeszítéssel sikerülhet a megfelelő válaszokat kipréselni magadból, de (az úgynevezett) keresztyénséged üres lesz, nyers, éles és cseppet sem vonzó (…) Ha hitünk csupán arra elég, hogy teológiai tankönyvekbe illő szavakat mondjon, tapintatlanság lenne a túlélésért küzdő embereknek mondani őket. Az igazi Krisztus-központú, kegyelem által motivált hála beleillik az élet legkétségbeesettebb pillanataiba és legnehezebb helyzeteibe is. Reményt ad, amikor nincs válasz. A túlterhelt küszködőkből diadalmas győzteseket formál (…)

A hála olyan biblikus életmód, mely a kegyelemből fakad, ugyanakkor keményen megküzdöttünk érte (…) A hála átformáló ereje azok számára van fenntartva, akik ismerik és elismerik Istent, akitől minden jó ajándék származik, és akik részesültek az ő megváltó kegyelmében.”