2009. június 30. kedd

1Móz 27,30-41.

30 Amikor befejezte Izsák Jákób megáldását, és Jákób éppen csak kijött
apjától, Izsáktól, a bátyja, Ézsau is megjött a vadászatból. 31 Ő is
készített jó falatokat, bevitte apjának, és ezt mondta neki: Kelj föl,
apám, egyél a fiad vadpecsenyéjéből, és azután áldj meg engem! 32 De az
apja, Izsák, ezt mondta neki: Ki vagy te? Ő így felelt: Én vagyok az
elsőszülött fiad, Ézsau. 33 Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy
volt, és ezt mondta: Ki volt akkor az, aki vadat lőtt, behozta nekem,
meg is ettem mind, még mielőtt megjöttél? Én őt megáldottam, és áldott
is lesz!
34 Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen
fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! 35 Ő pedig
ezt mondta: Öcséd jött be alattomban, és ő vette el a te áldásodat. 36
Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor
csalt meg engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette
az áldásomat is. Majd ezt mondta: Nekem nem tartottál meg valami
áldást? 37 Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már a parancsolóddá tettem őt,
és szolgájává tettem minden testvérét. Gabonával és musttal is őt
láttam el. Mit tehetek most már érted, fiam? 38 Ézsau ezt mondta
apjának: Csak az az egy áldásod volt neked, apám? Áldj meg engem is,
apám! És hangos sírásra fakadt Ézsau. 39 Apja, Izsák felelt, és ezt
mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi
harmat. 40 Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz,
letöröd igáját nyakadról! 41 Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen
az áldás miatt, mivel őt áldotta meg az apja, és ezt mondta magában
Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor
meggyilkolom az öcsémet, Jákóbot.

                       A KESERŰSÉG GYÖKEREI

Törekedjetek mindenki iránt a békességre, hogy a keserűségnek a gyökere
felnövekedve kárt ne okozzon. (Zsid 12,14-15)

A céget, ahol több mint 21 éve dolgoztam, átszervezték. Ezt követően új
pozícióban találtam magam. Egy kevésbé tapasztalt fiatal mérnök
kollégám kapta meg az általam nagyon óhajtott helyet. Az
igazságtalanság keserűséggel töltött el.
A mai igeszakasz a keserűség gyökeréről beszél, ami Ézsauban sarjadt,
miután Jákob ellopta tőle az elsőszülöttség jogát a vele járó áldással
együtt. A keserűség olyan gyűlöletté növekedett benne, hogy tervbe
vette Jákob megölését. A keserűség így dolgozik, megemészt bennünket,
mint ahogyan a vadrózsa elborítja a kertet. Ha ellenőrizetlenül
hagyjuk, egyre erősebb és erősebb lesz, és megfojtja kertünk
gyümölcseit. A keserűséget is gyökerestől kell eltávolítani, különben
kisarjad.
A következő fájdalmas igazságot fedeztem fel. Annak, aki dédelgeti a
keserűséget, sokkal nagyobb fájdalmat okoz, mint annak, aki felé
irányul. Keserűségem ellopja az örömömet, akadályt jelent az Istennel
való kapcsolatomban, ráadásul ellentétes Isten akaratával. Ha
felfedezzük a keserűség gyökereit, Isten segítségünkre siet mind a
megbocsátásban, mind pedig a gyökerek kiirtásában.

Imádság: "Tiszta szívet teremts bennem óh Isten és az erős lelket
újítsd meg bennem." Ámen. (Zsolt 51,12)

Isten segítségével eltávolíthatjuk a keserűség gyökereit, hogy helyet
adjunk az örömnek