Ésaiás próféta.

   Az embert a bűneiből megváltó isteni személy utáni vágyakozás évezredeken át fennmaradt, kiváltképp a zsidó népnél, melynek körében próféták erősítették meg újra és újra az ősevangélium (I. Móz. 3:15) ígéretét. Isten megígérte a bűnből való szabadulás lehetőségét, azt, hogy megváltja, kiszabadítja az embert a bűn rabságából. Mindenki, aki kívánja az igaz életet, lehetőséget kapjon fogságából menekülni. Ezek a messiási jövendölések az Ószövetség egészében megtalálhatók és a Megváltó születésétől egészen a haláláig, sőt, második eljöveteléig világítják meg küldetését (Lásd: Ószövetségi jövendölések Jézus Krisztusról és beteljesülésük). A Biblia próféciáinak ígéretei és ezek beteljesedése páratlan a különböző vallások körében.

   Ésaiás próféta könyvében találhatjuk a Biblia talán legszebb ígéreteit a Megváltóról: "...Egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" (Ésa. 9:6)
   Jézus neve szó szerint "szabadító"-t jelent és a héber "Jósua" névnek felel meg. E név kifejezte Jézus küldetését, hisz ő azért jött, hogy megmentse a világot, és bűneiktől megszabadítsa az embereket. "Mindez pedig azért történt így, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz (fiatalasszony) fogan méhében, és szül fiat, akit Immanuelnek neveznek, ami azt jelenti: Velünk az Isten" (Mt. 1:22-23; Ésa. 7:14).
   A Krisztus név a héber "Messiás" szó görög megfelelője. Jelentése: Szentlélekkel felkent uralkodó. Az Ószövetségben a királyokat, a papokat és a prófétákat olajjal szokták felkenni, ami a Szentlélek jelképe. Azt hangsúlyozták ezzel, hogy ne önkényesen, hanem Isten nevében, az igazság szellemében szolgálják a népet.
   Az eljövendő Messiás igazságosságáról és könyörületességéről is szólt a próféta. Úgy mutatta be őt, mint aki "nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik, hanem igazságban ítéli a gyöngéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ésa. 11:3-4).
   A Megváltóról mint az Úr szenvedő szolgájáról beszélt, aki népe bűneit magára veszi, és kínhalállal hal meg. A Jézus korabeli farizeusok és írástudók, de még a Mester tanítványai sem akartak hallani ilyen Messiásról, mert "balgatagok és rest szívűek" voltak "mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak!" (Lk. 24:25)
   Értünk vállalt helyettes áldozatáról - szenvedéseiről, megdicsőüléséről - is jövendölt Ésaiás (Ésa. 53:3-7).
   Jézus életében hányszor botránkoztak meg azon, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel barátkozott! Mennyire nem értették küldetését: "Az Úr Isten Lelke van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást" (Ésa. 61:1).