Napi Ige és gondolat

Isten Igéjének rövid, gyakorlati magyarázata naponta, kiegészülve egy bölcs gondolattal és egy imádsággal.

„Samárián kellett pedig átmennie…” (Jn 4,4)

Népeket, kultúrákat elválasztó határról van szó a samáriai asszony történetében, mindenféle szempontból.

Hithű izraelita a lábát be nem tette Samária földjére, inkább került egy nagyot. Jézus azonban másként döntött: átlépte ezt az évszázados múltra visszatekintő határt, példát mutatva, hogy a misszió csak így működhet, az evangélium csak így terjedhet. Ha te is és én is naponként átlépjük a komfortzónánk küszöbeit, megszólítva olyanokat is, akikhez látszólag semmi közünk. Átlépjük határainkat, megszólítjuk azt az idegent, nem mindegy azonban, hogy milyen hangnemmel.

Néhány hónapja világszerte felborzolta a kedélyeket a Franciaországban történt merényletek híre, amikor is iszlám terroristák több embert megöltek és megsebesítettek, mert úgy vélték, hogy a Charlie Hebdo című szatirikus lap újságírói durván átléptek egy bizonyos kulturális, vallási határt azzal, hogy erkölcstelen és ízléstelen stílusú karikatúrákon ábrázolták az iszlám vallás szereplőit, a sajtószabadság égisze alatt. (S teszik ugyanezt Jézussal, Istennel… - jegyzem meg zárójelben). Ki gyalázta előbb a másikat? Bizonyára többen felfigyeltünk Ferenc pápa nyilatkozatára, az övé volt talán az első, amelyik nyíltan kimondta a szavak felelősségének tényét. Azzal együtt, hogy a támadás természetesen elítélendő, és senki, aki gyilkol, nem állíthatja, hogy Isten nevében cselekszik, mondott egy bizonyos mondatot a történtekhez: ha a mellettem álló az édesanyámat szidja, én bizony szájon fogom vágni. Nem provokálhatjuk, sértegethetjük mások vallási meggyőződését következmények nélkül.

Jézus nem azért döntött a Samária területén való áthaladás mellett, hogy az ott élőket szidja, gyalázza, gúnyolja. Azért „kellett” átmennie, hogy ezzel a samáriai, bűnös asszonnyal való találkozás megtörténhessen, hogy megvalósuljon: „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek”. Az élő víznek folyamai nem tesznek kerülőutakat! Mert az Istennek kegyelme átlép minden határt, emberi kéz által húzott határt ugyanúgy, mint az élet és halál között félelmetes erővel húzódó határvonalat. Ez a határátlépés, a másik felé mozdulás rejlik ebben a félmondatban:„Samárián kellett pedig átmennie”. Egymás megismerésével, elfogadásával, gyűlölködés nélkül – de messze van ettől világunk.

Ha a magad lelkén átszűröd ezt a félmondatot, a te életedben mit jelent „átmenni Samárián”, ki az a személy, mi az a terület, ahol közelebb kellene lépned, anélkül, hogy a tiedtől különböző véleményt gyaláznád? (Gyallai Henrietta)

***

A nap gondolata:

Naponta küzdenünk kell saját önzésünk sárkányai ellen, amelyek szüntelenül a rossz felé próbálnak rángatni bennünket. (Böjte Csaba)

***