2010. június 24. csütörtök

Ézs 12,1-6

.

1 Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár
haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál.
2 Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és
énekem az ÚR, megszabadított engem.
3 Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.
4 Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek
nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket,
hogy neve magasztos!
5 Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja
meg ezt az egész föld!
6 Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje!

                        A NÉP ÉNEKELNI FOG

Mert erősségem és énekem az Úr, ő az én szabadítóm. (Ézs 12,2)

Élvezettel hallgattam kis fiúunokám éneklését. Boldog arcocskája híven
tükrözte énekét. Előfordul velünk, hogy csak énekléssel tudjuk
kifejezni vágyainkat, reményeinket és álmainkat, amelyeket puszta
szavakkal, vagy írásban nem lehet átadni.
A mai igerész próféciája arról szól, hogy Isten népe ítéletet fog
szenvedni bűne és hűtlensége miatt. De Ézsaiás azonnal hozzáteszi:
"Eljön a nap, mikor a nép énekelni fog" a szenvedés közepette. A 12.
fejezetben Ézsaiás végig az "éneklés" szót használja a fogságból való
megszabadulás felett érzett öröm kifejezésére, mintegy Isten ígéretére
adott válaszként, melyben biztosítja őket, hogy visszatérhetnek
földjükre.
Mindenkit érnek veszteségek és csalódások, de reménykedhetünk és
bizakodhatunk, mert tudjuk, hogy az Úrért való munkálkodásunk nem
hiábavaló (1Kor 15,58). Ő erővel ruház fel minket, hogy az élet
nehézségeivel és akadályaival szembe tudjunk nézni. Szomorúságaink,
szenvedéseink között, és sokszor üressé vált életünkkel együtt, mi is
bírhatjuk Ézsaiás ígéretét, hogy eljön a nap, amikor mindannyian
képesek leszünk újra énekelni.

Imádság: Köszönjük neked Atyánk azt a reménységet, amit igéd biztosít
számunkra.

 Ámen.