4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!

Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat, és minden szerzeményedet. (5Móz 15,10)

Amíg két óvodáskorú gyermekem és férjem a parkban játszottak, tettem egy sétát. Akkoriban tudtuk meg, hogy babát várunk. Örültem, de ugyanakkor gyötrődtem is. Minden nap egyforma volt: pelenkát cserélni, elpakolni a játékokat, keménypapír-könyveket olvasni, és sok-sok kérdésre válaszolni. Azon tűnődtem, hogy mi az értelme mindennek?
Egy nyitott templomhoz érkeztem, és betértem. Leültem az első padsorba, és imádkoztam: "Miért teszem ezt?"
Amint imádkoztam, ráébredtem, életemet úgy éltem idáig, hogy nem adtam hálát Isten áldásaiért, különösen Krisztus keresztáldozatáért. Engedtem, hogy a napi feladatok elvegyék tőlem Krisztus követésének örömét, szívemben haragot tápláltam. Imádkozás után vártam egy kicsit, felszárítottam könnyeimet, és képes voltam örömmel visszatérni a játszótérre családomhoz.
Most már tudom, nem számít, hogy Isten milyen feladatot ad nekem az életben, képes vagyok teljesíteni "mind az Úr Jézus nevében, hálát adva az Atya Istennek őáltala" (Kol 3,17).

Imádság: Köszönjük Istenünk minden áldásodat és kegyes szeretetednek minden jelét. Ámen.