Jézus tanította a sokaságot, azok szájtátva hallgatták. Elfeledkeztek az evésről is. Végül is Fülöp hívta fel Jézus figyelmét, hogy küldje már el az embereket, hogy vegyenek maguknak ennivalót. Jézus határozottan válaszol neki és a többi apostolnak: Adjatok ti enni nekik. Ez képtelenség. Jézus azzal oldja meg a tanítványok kétségbeesését, hogy elküldi őket, nézzék meg van-e ennivaló az embereknél. Akkor jön András, Simon Péter testvére, a fiatal fiúval, akinél öt árpakenyér és két hal volt. A fiúnak gondos édesanyja lehetett, hisz ezeket valószínű a fiú édesanyja pakolta be, hogy egész nap tudjon mit enni. Ez a mennyiség, a fiú számára egész napra elegendő lett volna, de ennyi embernek nem. András ezért mondta azt Jézusnak: mi az ennyinek? András számolgat… Túl kevés amivel rendelkezünk… Jézus tudja, hogy mit fog tenni. - - Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. ( Jn 6,10 – 15 ) A kenyérszaporítás nem a semmiből jön létre, hanem azért történt, mert egy gyermek kész volt megosztani szerény tulajdonát, és ebből tízezer ember lakott jól. Jézus kezében csodálatosan megsokasodtak a kenyerek és a halak. Senki nem tudta megfigyelni hogyan, mert amikor Ő cselekszik, az titok marad az ember szeme előtt, csak a gyümölcsét, az eredményét láthatjuk. Az emberek itt is a végeredményt láthatták: megsokasodtak, és szinte a semmiből, az alig valamiből az óriási sokaságnak, több falatnyi, elegendő táplálék lett. S amikor már mindenki jóllakott, még mindig van. Szedjétek össze a maradékot. Olyan kevés volt, s a maradék több lett, mint a kiindulási mennyiség. Jézus mindig gondozza a lelkünket, de gondoskodik a testünkről is. Nemcsak egy keveset kapunk, hanem bőségesen. Ez Jézus. Ő azért jött, hogy segítsen, szolgáljon és az életét adja mindenkiért. Ő mindig örömmel fogad mindenkit, aki Őhozzá megy, és aki Őt hallgatja, és nem is enged el senkit üres kézzel. Az Ő kezeiben megsokasodik a még oly kevés kenyér és hal is. Jézus tehát úgy áll a középpontban, mint a bőséges étel, élet adója, mint aki megsokasítja a szegényest, és a kicsit. Hihetetlen figyelmes és tapintatos, látja a szükségünket és ha hiányt szenvedünk biztos, hogy ad ingyen, és jóllakat minket. Köszönjük…