Isten, mindenkinek adott valami képességet, mindegyikünket megbízott azzal, hogy kamatoztassuk. Mivel a talentumok Isten ajándékai, ezért minden, csak bizományban van nálunk. Külső és belső adottságainkat születésünkkor kaptuk, ezekkel kell sáfárkodnunk. Amit kaptunk, azt kell kamatoztatni, ebben a világban. - - „Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek - kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolgai A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolgai A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” ( Mt 25,14 – 30 ) - A gazda igaz, hogy többet és kevesebbet adott, de mindhárom szolgájára óriási vagyont bízott. És bizony azt is megtehette volna, hogy semmit sem bíz rájuk. Érezzük - e, hogy ezért nekünk, mint sáfároknak nagy a felelősségünk? Nem tékozolhatjuk el, nem veszíthetjük el a ránk bízott talentumokat. Isten, annyit adott mindenkinek, amivel jól sáfárkodhat, és boldog lehet. Mindannyian lehetünk szentek, és elérhetjük az életben céljainkat, de a ránk bízott talentumokkal nekünk kell gazdálkodni. Ha kaptunk, akkor azt számon is kéri tőlünk! Mi sem fogjuk elkerülni a számonkérést. Gazdálkodjunk okosan a ránk bízott talentumokkal.