Advent 4. vasárnapja, C – Zsid 10,5-10; Lk 1,39-45

Készek vagyunk-e megosztani egymással a hit örömét?

Isten terveinek megvalósulásához elengedhetetlen az emberi együttműködés, az Atya akaratának engedelmes elfogadása. A Zsidókhoz írt levél szerint Isten többre értékeli az engedelmességet, mint az ember által felajánlott áldozatokat.Amikor engedelmeskedünk, akkor nem mi szabjuk meg, hogy mit akarunk tenni, miről mondunk le, vagy mekkora terhet veszünk magunkra. Az engedelmességben más valaki akaratának vetjük alá magunkat, nem mi nem mi irányítunk. Ez nehezebb, mint feláldozni valamit, amit mi választunk, felvállalni valamilyen tettet, amit mi határozunk el.

A szentlecke arra hívja fel a figyelmünket, hogy maga az emberré lett Ige, Jézus Krisztus is engedelmeskedett az Atyának, így tette jóvá az engedetlenség bűnét. A Messiás küldetése: az Atyának való engedelmesség. „Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Ezért így szóltam: Íme, megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” A Máriától kapott embertestével hajtotta végre a megváltói áldozatot. De ez csak azért valósulhatott meg, mert Mária igent mondott Isten tervére, így lett a Megváltó édesanyja. Az emberré lett Ige és Mária engedelmessége nélkül Isten megváltó műve nem valósulhatott volna meg. Az egész emberiség üdvössége, ezen belül mindegyikünk üdvössége múlott az ő engedelmességükön.Jézus és Mária engedelmessége nem szolgai engedelmesség, amit szolgai félelem, vagy bér mozgat. Az ő engedelmességüknek a szeretet a kulcsa. Erre mutat példát Jézus és Mária, erre hív meg minket advent negyedik vasárnapja.A hitből fakadó engedelmesség ezen kívül Mária boldogságának a kiváltó oka lett. „Boldog vagy, mert hittél annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neked.”Abban a nagy műben, amely az angyali üdvözlettel kezdődött, Isten nekünk is szerepet szán. Ennek tartalmát és formáját akkor tudjuk felfedezni, ha megkeressük társainkat, akikkel csöndesen összefoghatunk. Ők azok a „titoktudók”, akiknek köszöntése, imádságos szava megerősít minket kegyelmet hordozó és közvetítő küldetésünk felismerésében és teljesítésében.Mária az apostoli igehirdetés ősképe. Benne Isten Igéje megkezdi vándorútját, elkezdi teljesíteni azt a feladatot, amelyet később Jézus az ő Egyházára bízott: örömmel vinni mindenhová a megváltás jó hírét. Az Istenhez tartozás boldogságát meg kell osztani olyan testvéreinkkel, akik ugyanannak a titoknak részesei és hordozói. Isten gondoskodása Mária mögé odaállította Erzsébetet – ahogy Fia mellé a Keresztelőt – hogy kiválasztottságukban ne legyenek egészen egyedül. Mellénk is ad társakat, akiket meg kell találnunk, hogy egymást támogatva és egymás hitét megerősítve, a gyermek Jézusban felismerjük a Messiást, az Isten Fiát.