István egy missziós állomáson nőtt fel.
Már kisgyerek korában vallást tett az Úr Jézusba vetett hitéről és voltak, akiket ő vezetett az Úrhoz.
Mikor az Egyesült Államokba került, hogy ott járjon főiskolára, eleinte jó bizonyságot tett hitéről.
Később azonban kezdett távolodni az Úrtól.
Hideg és közönyös lett.
Játszadozott a bűnnel és hamarosan keleti vallásokkal kezdett foglalkozni.

Amikor szülei szabadságra hazajöttek, majd megszakadt a szívük érte.
Könyörögtek és érveltek, de István kemény maradt.
Végül meglátogatták otthonában, ahol három más társával együtt lakott.
Amit ott tapasztaltak, az megrendítette őket.
Hazatértek és keservesen sírtak.

Mikor este lefeküdtek, megpróbáltak elaludni, de hasztalan.
Így hajnali négy órakor elhatározták, hogy fölkelnek és megtartják reggeli csöndességüket.
Azon a napon Jeremiás könyvének harmincegyedik fejezete lett volna soron, de a férj azt mondta:
"Ne olvassuk most Jeremiást", mert úgy vélte, hogy a síró próféta nem tudja megvigasztalni őket.
De azután mégis elkezdték olvasni.
Amikor a 16. vershez értek, ezt olvasták:
"Azt mondja az ÚR:
Tartsd távol magadtól a sírást és szemedtől a könnyhullatást, mert meglesz cselekedeted jutalma – ezt mondja az ÚR –, hiszen visszatérnek fiaid az ellenség földjéről."
Jer. 31/16.

Keresztyén szülők ezrei élnek ma megtört szívvel és gyászolnak lázadó fiaik és leányaik miatt.
Mikor imádkoznak, az ég kemény ércnek tűnik előttük.
És kérdezgetik maguktól, vajon Isten helyreállítja-e valaha azt, aki visszaesett.

Pedig arra kellene gondolniuk, hogy az Úr számára egyetlen eset sem túl nehéz és hogy állhatatosaknak kell lenniük az imádságban, vigyázván abban hálaadással.
Támaszkodniuk kellene az Úr Igéjének ígéreteire.

Amikor az édesanya megkérdezte önmagától, van-e joga a Jer. 31/16.-ban foglalt ígéretet önmagára is vonatkoztatni, ezt olvasta az Ézs. 49/25.-ben:
"Perlőiddel én szállok perbe, és én mentem meg fiaidat."Ámen.