Akik húsvét reggelén az elsők között találkoztak a feltámadt Jézus Krisztussal, azok az asszonyok, akik között ott volt Mária Magdolna is. Az asszonyok hazamentek, de Ő ott maradt a sírnál. - Tudjuk, hogy minden ember életében nagy különbség van az út eleje és az út vége között. - Olvashatjuk az Evangéliumban, hogy két pont között ott van a nagy fordulat Mária Magdolna életében, amikor találkozott a feltámadt Jézus Krisztussal. - - „Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis Mester… Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.” ( Jn 20,11-18 ) - Azért írtam 2018 – ban, az első – „Szembe jött velem az Isten” c. könyvemet, mert valami hasonló meglepetés, és öröm volt bennem is, mint Mária Magdolnában, amikor találkozott a feltámadása után Jézussal. Most pedig, hogy írom a második könyvemet, a – „Velem maradt az Isten” címűt, - egyre jobban átélem az élő Isten itt van velem, velünk. – Sírhatunk az élet rossz történései miatt, de lássunk túl a rosszon, - örüljünk, és legyünk hálásak, szeressünk, mert minden úgy van és lesz, ahogyan Jézus megmondta, megmutatta. - Mária Magdolna a sírbolton kívül állt és sírt. Mire gondolt? Arra, hogy elvitték, ellopták Jézus holttestét a sírból. - Siratta Jézust. - Siratta, mert tudta mi mindent köszönhetett Jézusnak: megszabadította őt a bűneitől, és visszaadta számára a békességet, és a biztonságot. - Jézus eltemetése után, mindent elveszettnek látott. - Mária Magdolna el volt keseredve, és kétségbeesett, de nem tágított, mert ösztönösen érezte, hogy a sír közelében kell maradnia. Érezte, hogy akit szeretünk, azt nem veszíthetjük el. - Jól érezte, - mert meglátta Jézust, - akit először nem ismert fel, de amikor Jézus a nevén szólította Őt, akkor örömében földre borulva imádta Jézust. - Mária Magdolna kitartását, szeretetét, hitét, és a miénket is, mindig azzal jutalmazza Jézus, hogy megmutatja magát, és oda áll elénk. - Amikor Mária Magdolna észrevette Jézust, végtelen öröm, szeretet és békesség töltötte el. - Amikor mi is megtapasztaljuk Jézus jelenlétét, és amikor felismerjük az élő, feltámadt Jézus Krisztust a maga valóságában, akkor belőlünk is el fog tűnni a magány érzése. - Jézus mindig megmutatja önmagát annak, aki szereti Őt, aki hisz! - Maradjunk Jézussal, és egymással közösségben. - Mindig legyen szeretetünk, hitünk, és reményünk! - Fogadjuk el az Isten adta életünket, mert a Feltámadás már, az életünk része lett! - Hála és köszönet mindenért Istennek!