Zsolt 119,105-112.

105 Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.
106 Esküszöm és fogadom, hogy megtartom igazságos döntéseidet.
107 Nagy nyomorúságba jutottam, tartsd meg életemet ígéreted szerint,
URam!
108 Önként vállalt fogadalmaimat fogadd kegyesen, URam, és taníts engem
döntéseidre!
109 Életem folyton veszélyben van, törvényedről mégsem feledkezem meg.
110 Csapdát készítettek nekem a bűnösök, utasításaidtól mégsem tértem
el.
111 Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
112 Szívből törekszem rendelkezéseid teljesítésére, ennek örök jutalma
van.

                       ALAPFOKÚ ELMÉLKEDÉS

Intelmeidet kaptam örökségül örökre, azok örvendeztetik szívemet.
(Zsolt 119,111)

A középiskolában kezdtem dobolni. Az elején úgy tanultam, hogy a
kedvenc albumaimat hallgattam és próbáltam utánozni, amit hallottam.
Később főiskolára mentem; zenét tanultam, és az ütős hangszerekre
specializálódtam. Gyorsan rájöttem, hogy ahhoz, hogy jó dobos legyek,
az alapvető formákat kell fejlesztenem, és azokat használni ismételt,
következetes módon. Mesteri szinten ezek a formák finoman megjelennek a
dobos repertoárjában, és növelik a teljesítményét bármely zenedarabnál.
A lelki utazásom rendkívül hasonló a dobokkal kapcsolatos
tapasztalataimhoz. Próbáltam autodidakta keresztyénként élni, de csak
fájdalmas bukások és stagnálás következett belőle. De amikor az
ismételt, következetes formákat, a szent "ének" csíráit fejlesztem a
lelki életemben, akkor növekedek. A lelki élet egyik csírája a
Szentírás feletti gondolkodás. Amikor ideges, szomorú, összezavarodott
vagyok, vagy bizonytalan, hogy hogyan kezeljek egy helyzetet, akkor oda
illő bibliai verseket keresek. Amikor egy adott versnek különös
jelentése van számomra, akkor megjegyzem. Munkám és mindennapi teendőim
közben az üzeneten gondolkodom. Azután látom, amint az üzenet finoman
kirajzolódik a napi viselkedésemben.

Imádság: Istenünk, formálj igéd által, és segíts, hogy olyan szokásaink
legyenek, amelyekkel dicsőíthetünk téged.

 Ámen.