Jak 1,22-27

.

22 Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne
csapjátok magatokat. 23 Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de
nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az
arcát. 24 Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti,
hogy milyen volt. 25 De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint
bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem
tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. 26 Ha valaki
azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát
is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. 27 Tiszta és szeplőtlen
kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az
özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a
világtól.

                        ALÁZATOS SZOLGÁLAT

Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak,
mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (1Pt 4,10)

Nem vagyok magasan képzett teológus, de Krisztus szeretete lakik a
szívemben, és időnként van némi szabadidőm. Isten arra szólít fel
bennünket, hogy segítsünk másoknak, amikor csak lehetséges. Így végzek
én is önkéntes szolgálatot a gyülekezetben, ruhákat osztok a
rászorulóknak, élelmet az éhezőknek. Jól érzem magam ebben a munkában,
tudván, hogy gyülekezetünknek egy fontos célját szolgálhatom.
Amikor szeretjük felebarátainkat, és szolgálunk feléjük, Isten iránti
odaszánásunkat fejezzük ki. A jócselekedetek végzéséhez lehet, hogy nem
is kell sok idő. Rövid idő ráfordításával is lehetünk jó és hű szolgák.
Egy kicsinynek tűnő cselekedet évekig megmaradhat a másik ember
szívében és emlékezetében. Mindettől fontosabb azonban, hogy amikor
kinyújtjuk a kezünket a szükséget szenvedő ember felé, azt tesszük,
amit Isten elvár tőlünk.

Imádság: Urunk, köszönjük mindazokat az áldásokat, amelyeket adtál
nekünk. Add, hogy megnyitva szívünket odaforduljunk embertársaink felé,
és továbbítsuk a tőled kapott áldást.

Ámen.