A Betániában élő Mária, odaadó áhítattal imádta azt, aki egyedül méltó az imádatra: az Isten Fiát, Jézust. Jézust csak ilyen alázatosan lehet, és kell is imádnunk. Tanuljuk meg ezt Máriától! – „Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária pedig vett egy font illatos, drága nárduszolajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: "Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?" Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: "Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek." A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban. ( Jn 12, 1 – 11 ) Olvastuk, hogy Lázár is ott ült Jézussal az asztalnál, Márta, mint jó háziasszony felszolgált, Mária pedig egy egészen szokatlan, meghökkentő dolgot tett. Elővette az összekuporgatott és a saját temetésére félretett drága, illatos kenetet, és Jézus lábára töltötte az egészet, majd megtörölte a hajával. Mária ebben a lelki állapotban nem a megszokott emberi normákhoz igazodott. Olyan mérhetetlen hála volt a szívében Jézus iránt azért, hogy visszaadta a testvérüket, olyan végtelenül nagyra becsülte Őt, annyira bizonyos volt abban, hogy az, amit Jézus tett, csak isteni hatalommal volt elvégezhető, sőt azt maga Isten tette. Mária így akarta, csak így tudta háláját, hitét, szeretetét kifejezni, hogy a legtöbbet, mindenét oda akarta adni az Isten Fiának. A szeretet nem számol, nem számít, a szeretet csak ad. Főleg akkor, ha előtte már kapott, és ha ilyen sokat kapott, mint Mária, akkor semmi sem drága neki. Mi is olyan sokat kapunk az Istentől és ezt hogyan tudjuk meghálálni? Csak úgy, hogy az egész életünket, mindenünket odaadjuk annak, aki a legnagyobb a szemünkben: az Istennek, a Isten Fiának, és a Szentléleknek. Legyünk hálásak az Atyának, a Fiú Jézusnak, és a Szentléleknek, mert mindannyian, ha kérjük, megkapjuk a bűnei bocsánatát, kegyelmét! Gondoljunk arra, hogy a hála az egy többlet, és nem hiányozhat életünkből. Az egymásért érzett kölcsönös, önzetlen szeretetnek van csak „jó illata” és ha ez a szeretet belülről fakad, akkor majd mi is életünket tudjuk adni másokért, hogy nekik is, és nekünk is életünk legyen, és bőségben legyen.Ámen.