ÁLDOTT AZ ISTEN...

A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS ATYJA, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban( 2 Kor 1,3-4 )

Pál a Jézus Krisztus apostola írta ezt a vigasztaló levelet a korinthusiaknak. Saját akaratából választotta Krisztus követését és a szolgálatot, nem emberek rendelték el, Jézus Krisztus küldte el munkára ISTEN AKARATÁBÓL. Damaszkuszi úton hívta el apostolnak. Ez felejthetetlen élmény volt az életében. Ennek az isteni elhívásnak a tudata volt az, ami megtartotta az apostolt sok keserű órában. Gyakran mikor a Krisztus szolgálatában nagyon meg volt terhelve, feladhatta volna és haza mehetett volna, ha nem lett volna bizonyos isteni elhívatásáról. Minden nehézsége ellenére örvendezett szívében, ha arra a változásra gondolt, hogy Krisztusban testvérekre tálalt és gyülekezetek alakultak, ahol együtt dicsőítették az Urat. Korinthusiaknak írta ezt a levelet, a Krisztusban hívő gyülekezetnek Filipiből, ahol akkor már betegeskedett. De hogy tudta bátorítani és vigasztalni őket? Pál apostol nagyon gyakran gondolt Jézus Krisztusra, imádkozott hozzá és kapcsolódott a lelke, Jézus Krisztus Lelkével, ami a Szentlélekben való közösség. És ez a LÉLEK, még ő Jézusra gondolt, és hozzá imádkozott megvigasztalta. Ez egy nagy TITOK, de NYÍLT titokÍgy olvashatjuk a következő versben "MERT AMILYEN BŐSÉGGEL RÉSZÜNK VAN A KRISZTUS SZENVEDÉSÉBEN, KRISZTUS ÁLTAL, OLYAN BŐSÉGES A MI VIGASZTALÁSUNK IS". Igen Pál "saját bőrén" tapasztalta meg, hogy csak az az ember tud vigasztalni, aki előbb megvigasztaltatott. És a megvígasztaltatsását az rögzíti, konzerválja, az tartja meg derűjét, békességét, hogy tovább adja a vigasztalást. Aki megtartja magának, hamar visszaesik az állapotába. Önző módon nem lehet vigasztaláshoz jutni. Sokan önző módon teszik, ilyen a keleti vallás. Itt a különbség a keleti és a keresztyén meditáció között. A " keleti " azért meditál, azért mélyed el magában, hogy ő legyen egészséges testileg-lelkileg. A " keresztyén azért meditál, imádkozik, hogy Jézus Krisztussal kapcsolódjék, és a Krisztustól kapott Szentlélekkel, és hogy általa megvigasztalódjék, megerősödjék, és így megvigasztalhasson másokat. Hogy erőt kapjon az erő továbbadásához, ily módon bekapcsolódik az erőforrásba. János 4, 14- ben ezt olvassuk " AKI ABBÓL A VÍZBŐL ISZIK, AMELYT ÉN, ADOK NEKI, SOHA TÖBBÉ MEG NEM SZOMJAZIK, MERT ÖRÖK ÉLETRE BUZGÓ VÍZ FORRÁS LESZ ŐBENNE ".Pál minden szenvedésében tudatában volt Isten vigasztaló jelenlétének.Számunkra a " VIGASZTALÁS " szó általában részvétet jelent a szomorúság idején. Újszövetségégben szélesebb jelentéssel használatos.A VIGASZTALÁS szó azt jelenti: mellé állás, átérzés, beleérzés, bátorítás. BÁTORÍTÓRA és FEGYELMEZTETŐRE utal, olyan valakire, aki mellettünk van a szükség idején. Gyakorlati tanulság van ebben a mai Igénkben mindnyájunk számára. Amikor megvigasztalódtunk, jusson eszünkbe, hogy ezt a vigasztalást MÁSOKNAK IS TOVÁBB KELL ADNUNK. Ne kerüljük el a betegszobákat, vagy a halottas házat, a nyomorúságban lévőket, hanem inkább álljunk oda mindenki mellé, akinek bátorításunkra szüksége van! Nem azért nyertünk vigasztalást, hogy megvigasztalttak, hanem hogy VIGASZTALÓK LEGYÜNK A SZENTLÉLEK EREJE, VEZETÉSE ÉS BÖLCSESSÉGE ÁLTAL.Ez a levél nem csak a korinthusiaknak szólt, hanem mindazoknak a Krisztus hívőknek, akik megtértek és újjászülethettek a Szentlélek ereje és kegyelme által. Ma is szól..neked is! A kérdés az: vigasztalásra van szükséged, vagy már tudsz másokat vigasztalni? Tedd meg a te részedet hitből, hogy a Úr is tudjon munkálkodni rajtad keresztül. Az ilyen emberek elmondhatják magukról, amit Pál apostol is mondott, hogy " SOK NYOMORÚSÁG ELLENÉRE IS BŐSÉGES AZ ÖRÖMÜNK". Testvér te mit mondasz a másiknak?