Egy olyan világban élünk, amelyben van jó és rossz. Az életünk egy - egy napján tervezhetünk, de az sem mindig valósul meg. Próbáljuk beprogramozni előre magunkat, de jönnek nem várt események, történések. Ki tudná megmondani ma közülünk, hogy mi lesz fél év múlva, egy év múlva, vagy 90 év múlva. stb.? Senki. Bizony az életünket tetszik - nem tetszik, már több hónapja meghatározza a járvány és a betegségek. Manapság figyeljük a betegek, a beoltottak számát, vagy a lélegeztető gépeken lévők számát, és még mindig félünk… Pedig örülnünk kellene annak, hogy a felelős emberek megtettek és ma is megtesznek mindent azért, hogy ne vesszen el senki. Jézusnak is mindig fontos volt az egy is, a kicsi, a beteg, az eltévedt, a bűnös és az elveszett is. Sajnos annyi minden elveszett vagy elveszni látszik körülöttünk. Fáj, hogy a járvány alatt voltak veszteségeink, de most a járvány csökkenésével kell, hogy visszajöjjenek a találkozások, visszaálljon a bizalom, és főleg kell, hogy magasztaljuk, dicsőítsük az Istent azért, hogy adott bölcsességet embereknek, akik kiemelten kezelték ezt az időszakot gyógyítottak vagy ápoltak. Most eljött az az idő, amikor dicsőíthetjük, magasztalhatjuk az Istent, és imádkozhatunk lelkünk megtisztulásáért is. - "Magasztalom, dicsőítem és áldom az Úr nevét. Ifjúkoromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban. A templom kapujában könyörögtem érte, és mindmáig törekszem utána. Amikor kivirágzott, mint a korán érő szőlő, örömét lelte benne a szívem. A helyes úton mentem, amikor ifjúkoromtól a nyomában jártam. Ha egy kissé feléje fordítottam fülemet és befogadtam, nagy bölcsességet szereztem, és nagy előmenetelt tettem benne. Dicsőítem Istenemet, aki nekem bölcsességet adott. Elhatároztam, hogy be is gyakorlom. Buzgón törekedtem a jóra, és nem vallok szégyent. Keményen küzdött érte a lelkem, és buzgólkodtam a törvény megtartásában. Magasba emeltem kezemet, és ráébredtem tudatlanságomra. Lelkemet a bölcsességre irányítottam, és amikor szívem megtisztult, rátaláltam". ( Sir 51,17 – 27 ) Ez a járványos időszak mindenképpen megtanított arra minket, hogy nem lehet előre tervezni. Viszont higgyük el, hogy valahol mindennek van oka. Oka van annak, kivel mikor találkozunk, és a történéseknek is van oka, csak lehet, hogy most még tele vagyunk miértekkel, és ezért nem vesszük észre az okot. Viszont tudnunk kell azt is, hogy a jó Isten a legnagyobb rosszból is tud jót kihozni. Lehet, hogy nem úgy, ahogyan azt a jelenben mi szeretnénk, de visszanézve mindig az a jó. Most örüljünk annak, hogy Isten megadta a megoldást a vírusra, és meg fogja adni minden élethelyzetünkre! Kérjük Őt, hogy találjon megoldást a hiányosságainkra, veszteségeinkre is. Adjon lelki – testi gyógyulást a gyógyulásra vágyóknak, a félelmekkel élőknek, a bizonytalanságtól szenvedőknek, kegyelmet a bűnösöknek, és mindenkinek a világban. Adja meg, hogy megtisztuljunk, legyünk bölcsebbek, és ezután törekedjünk jobban a szeretetre, a jóra és a békességre.