Amikor Jézus imádkozott (5)„Így imádkozott: Atyám… ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Lukács 22:41–42)

Jézus imádkozott, mielőtt élete legnagyobb krízisével kellett szembenéznie. A Bibliában azt olvassuk, hogy Jézus „Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. Mikor pedig odaért, így szólt hozzájuk: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Azután eltávolodott tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse őt.” (Lukács 22:39–43).Jézus nem várt addig, amíg eljön élete nagy krízise, ő már előre imádkozott. Földi szolgálatának három és fél évében imára épült az élete. Mielőtt Lázárt feltámasztotta a halálból, azt olvassuk, hogy Jézus: „felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” (János 11:41–42). Jézus olyan bensőséges kapcsolatban volt Atyjával, hogy a nagy nyomást jelentő és nagy fájdalmat okozó pillanatokban bizalommal fordulhatott Istenhez, tudva, hogy megkapja az ő megtartó kegyelmét. Te tudsz így bízni? Amíg nem, addig sebezhető leszel emberekkel és helyzetekkel szemben, melyek nem állnak irányításod alatt. Gondold végig ezt a kérdést: Mit gondolsz, Jézus azért imádkozott olyan sokat, mert akart, vagy azért, mert úgy gondolta, hogy így kellene tennie? A válasz: azért, mert akart! Ha az ő példáját akarod követni, és élvezni szeretnéd Isten gazdag áldásait, akkor túl kell lépned a „kellene” kategóriából az „akarok” kategóriába. Íme, egy igazság, amit az imádkozó emberek jól ismernek: minél kevesebbet imádkozol, annál kevesebbet akarsz imádkozni. Minél többet imádkozol, annál többet akarsz imádkozni. Krisztus csodálatos sikere mögött a titok az imádság ereje. Kötelezd el magad a mindennapos imádságra, és kezdd el már ma!