Minden ember felelős azért, milyen magokat vet, szór szét. Tudjuk, hogy minden jó mag kikel, és az hozni fog termést. - Rossz magokat, nincs értelme vetni. Azt csak rosszat terem. Tapasztaljuk, amit vet az ember, azt aratja. - - „Abban az időben, Jézus egy másik példabeszédet is mondott : „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod - e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!” ( Mt 13, 24 - 30 ) - A példabeszéd megmutatja nekünk, hogy az isteni magvetőt, követi éjszaka egy másik alak, akinek kezéből a keserűség, a rossz jön. Nem meglepő, hogy az ellenség „Éjszaka leple alatt” akar ártani a gazda vetésének. Amikor az emberek alszanak, altatják magukat, akkor jön egy sötét alak és azon munkálkodik, hogy amikor felébrednek, már ott legyen lelkükben a rossz, a bűn, amely ugyan még úgy néz ki mint a jó, mint ahogy a konkoly kezdetben hasonlít a búzához, de ha jobban odafigyelünk, már mérgez, és pusztít is. A gazda, jó magot vet. Az ellenség veti a rosszat. A gonosz láthatatlanul, lopva, rejtetten jön, és vet, utána elmegy. Ő maga láthatatlan, csak a munkája marad itt, és az egy idő után látszódik csak. A szülők vetik, hittanórán vetjük a jó magot, de sötét hatalom vetése is elkezdődik és a jó mag közé keveredik. Tehát a konkoly, a rossz, mindig a jó mellette, és között van. Viszont meglepő, hogy a gazda nem engedi kiszaggatni a gazt a búza közül. Ez logikus lépés volt a részéről, mivel a konkolyt egész kicsi korában még nem lehet megkülönböztetni a búzától. Csak akkor, amikor a termését meghozta. De akkor már ki kell válogatni, mivel a konkoly magjai mérgezők, azonkívül keserűek, és kellemetlen ízűek. Az elkülönítés általában az aratáskor következett be, és fáradságos módon, külön erre a célra felfogadott asszonyok gondoskodtak a búza közül kiválogatni a konkolyt. - Isten türelmes, eltűri a konkolyt is. Ő látja a bűnt, és úgy látja, hogy az egy ellenséges hatalom műve. Még ad a „konkolynak” kegyelem időt. Hagyjuk Istenre azt, ami Isten dolga, amit Ő a maga idejében el is fog végeztetni az angyalokkal, akik majd jobban tudják az emberek szétválasztását, mint mi.