Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint, Timóteusnak, szeretett fiának: Kegyelem, irgalom, békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. 

Hálát adok az Istennek, akinek őseimhez hasonlóan tiszta lelkiismerettel szolgálok, amikor szüntelenül, éjjel és nappal megemlékezem rólad könyörgéseimben, és könnyeidre emlékezve látni kívánlak, hogy öröm töltsön el. Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

2Tim 1,1-7.

ÁTFORMÁLT GONDOLKODÁS

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)

A szorongás örökletes a családomban. Édesanyám depresszióban és pánikbetegségben szenvedett, ami miatt zárkózottnak és érzéketlennek tűnt. A 70-es években a depressziót még nem tekintették betegségnek. Egyszerűen elfogadtuk, hogy anyánk hallgatag. Főzött, takarított és varrt nekünk, ritkán nevetett, sőt alig mosolygott. Soha nem panaszkodott, egyszerűen csak tűrt. 

Fiatalként boldogan törtem ki lehangoló otthonomból. De évekkel később, anyaként, azt vettem észre, hogy ugyanazon mentális sémáknak esem áldozatul. Ha egy válságos helyzet adódott, feszültté váltam, és hajlamos lettem a pánikra. Gyakran úgy éreztem, küszöbön áll egy katasztrófa. Ez az állandó feszültség összeomláshoz vezetett. Egy nap már nem tudtam felkelni az ágyból, megbénított a félelem. Orvosom gyógyszeres kezelést írt elő, de én Isten segítségét is kérni akartam. Felismertem azokat a mentális szokásokat, amelyeket meg kellett változtatnom, és hittem, hogy Isten ereje felszabadít. 

Isten igéjén gondolkodtam. "Ő nem a félelem lelkét adta nekem", ezt ismételgettem, amikor pánik tört rám. És éreztem, hogy a nyugalom szétárad bennem, elönt Isten erejének és szeretetének békéje. Később Isten valóban meggyógyított. Ritkán érzek már szorongást, és ha így van, felidézem ezt az igét.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy megszabadítasz a félelemtől, és békességet adsz beteg szívünknek. Ámen.

Isten békéje segít szembenéznünk az élet kihívásaival. 

Elizabeth Penney (Georgia, USA)