Zsolt 27,1-10.

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek
ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is
rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában
lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és
gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas
kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve
mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed
elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te
vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.

                              ATYÁM

Ha apám, anyám elhagyna is, az Úr magához fogad engem. (Zsolt 27,10)

A szüleim elváltak, amikor három éves voltam, és ez nagyon
megnehezítette édesanyám helyzetét, aki egyedül nevelte bátyámat és
engem. Apukám anyagilag támogatott minket, de a szeretete hiányzott.
Évekkel később kimutathattuk az iránta érzett szeretetünket, amikor
börtönbe került. Meglátogattuk és vigyáztunk a féltestvéreinkre, akik
második házasságából születtek.
Hála Istennek, megtértem, és az élő Isten Atyámmá lett. Tudtam, hogy
Isten gyermeke vagyok, és áldásként árad rám az atyai szeretet, amiben
nem részesülhettem gyermekként. Isten szeretetének ajándéka lehetővé
tette számomra, hogy jobban szerethessem a földi édesapámat, és ne
nehezteljek rá többé.
Rájöttem, hogy Isten a mindenkori menedékem. Amikor a földi apám már
nincs velem, tudom, hogy számíthatok Istenre, aki örök szeretettel
szeret engem.

Imádság: Atyám, taníts bennünket úgy szeretni egymást, ahogyan te
szeretsz minket. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a
te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a
mennyben úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és
bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól;
mert tiéd az ország, a hatalom, és a dicsőség, mindörökké.

 Ámen."