6,25-34.

Jézus szavai: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy
mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.
Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek
meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak,
és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek
náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét
csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek
meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem
fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező
füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az
Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit
öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei
Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek
először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak
nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik
magáért: elég minden napnak a maga baja."

                    AZ ÉN FONTOSSÁGI SORRENDEM

De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind
ráadásul megadatnak nektek. (Mt 6,33)

Mindig tökéletességre törekedtem a munkámban. Minden nap összeállítok
egy listát, ami alapján szeretném végrehajtani a napi feladataimat.
Egyik napon, úgy tűnt, semmi sem sikerül. Az ügyfelektől egyre-másra
jöttek a figyelmemet teljesen lekötő e-mailek és telefonhívások,
másfelől meg ott volt a korábban szépen megtervezett és elintézésre
váró feladatsor.
Az ebédidő közeledtével listámra pillantottam. Feladataim csekély
részét tudtam csak addig elvégezni, és a feszített munkatempótól még a
fejem is megfájdult. Ekkor főnököm arra biztatott, hogy ebédeljek és
lazítsak egy kicsit. "Szó sem lehet róla!" - válaszoltam. Teljesen úgy
tűnt, hogy minél jobban erőlködöm, annál kevésbé haladok. Végül, mikor
kollégáim ebédelni voltak és minden elcsendesedett, abban reménykedtem,
hogy az időt jól kihasználva, behozom a lemaradásomat. Amint az
íróasztal-fiókomban gémkapocsért kutattam, kezembe került régen
elfeledett kis Újszövetségem. Pont ez az, amire szükségem volt.
Elolvastam egy pár igeverset a Szentírásból, a feszültségem eltűnt.
Rájöttem, hogy az elcsendesedés, az imádság hiányoztak a listám
elejéről. Istennek megvan a módszere rá, hogy a zűrzavarból rendet
teremtsen. Az ige teljes békességgel töltött el, amire nagyon nagy
szükségem volt.

Imádság: Istenem, neked ajánlom fel ezt a napot. Segíts, hogy amit ma
teszek, dicsőségedre lehessen. Ámen.