2010. szeptember 9. csütörtök

ApCsel 22,1-16.

Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend
lett, héber nyelven így kezdett beszélni:
1 "Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet
most hozzátok intézek." 2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól
hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta: 3 "Én zsidó
ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban
növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény
szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti
mindnyájan. 4 E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és
börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is. 5 Tanúm erre a főpap és
a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és
elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam
Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket. 6 Történt pedig, hogy
útközben, amint déltájban közeledtem Damaszkuszhoz: hirtelen vakító
fényesség sugárzott le rám az égből. 7 A földre estem, és hangot
hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8 Én pedig
megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti
Jézus, akit te üldözöl. 9 Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a
velem beszélő hangját nem hallották. 10 Ezt kérdeztem akkor: Mit
tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj
Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit
Isten felőled elrendelt. 11 Mivel pedig annak a fényességnek a
ragyogása miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek; úgy
mentem be Damaszkuszba. 12 Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény
szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó
zsidók mind, 13 eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem,
Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem.
14 Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy
megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő
ajkáról. 15 Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket
láttál és hallottál. 16 Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel,
keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.

                         AZ IGAZAT SZÓLNI

Ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam." (2Kor 4,13)

Fiatal koromban csatlakoztam az egyházhoz. Nem igazán tudtam, mit
jelent keresztyénnek lenni. Megragadtak az egyházi szertartások és
tevékenységek: a közös éneklések, az éjszakai imaalkalmak, a kecskehús
evés a gyülekezeti találkozókon.
Szüleink elsőként csatlakoztak az új egyházhoz a környékünkön, és mi
gyerekek követtük őket. Sokan nevettek rajtunk, mert a gyülekezet
többnyire idősebb emberekből állt, olyan volt, mint az öregemberek
gyülekezete. Hitünk is alábbhagyott amiatt, ahogy barátaink néztek
ránk. Ha megkérdezték, melyik egyházhoz tartozok, vagy hogy járok-e még
abba a gyülekezetbe, hazudtam nekik: "Ó, már egy ideje nem járok oda."
Egyik nap bibliaolvasás közben Pál apostol történetéhez értem. Pál
őszintén elbeszélte az embereknek, milyen életet élt, mielőtt
megismerte volna Krisztust. Pál magabiztosan beszélt, elmondta az
igazságot a katonai parancsnok és a csőcselék előtt akkor is, amikor
megöléssel fenyegették. Szégyelltem magam, hogy nem mondtam igazat a
rokonaimnak, akik pedig nem is akartak bántani engem.
Krisztusról beszélni a keresztyén élet részét jelenti.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy életet adtál és megvédsz bennünket a
bántalmaktól. Méltó vagy a dicséretre! Őrizz meg a rossz irányba való
haladástól, szólíts meg, ha eltévedünk, és vezess vissza a jó útra.

Ámen.