<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0in; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman","serif"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:RO;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; font-size:10.0pt; mso-ansi-font-size:10.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:25.5pt 25.5pt 22.7pt 39.7pt; mso-header-margin:35.45pt; mso-footer-margin:35.45pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

AZ  IGE  FÉNYÉBEN

Felelősek vagyunk-e egymásért?

„És monda az Úr Káinnak: Hol van Ábel, a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?”

(1.Móz.4,9)

Hajlamosak vagyunk mi is így viszonyulni embertársainkhoz és megkérdezni egymástól, vagy csak magunkban tesszük fel a kérdést: őrizője vagyok-e én az én felebarátomnak? Vagy felelős vagyok-e érte Isten előtt?

Isten igéje szerint igenis felelősek vagyunk egymásért. Felelősségünk több területre is kiterjed. Felelősek vagyunk egymásért testi és szellemi síkon. Felelősek vagyunk egymás életéért, amennyiben ez rajtunk áll. Mert ölni nem csak fegyverrel lehet, hanem szavainkkal, tekintetünkkel, gonosz cselekedeteinkkel, mikor egymásnak lelki sérülést okozunk. Mert a stressz, amit mi okozunk másoknak, az is öl, még ha lassabban is, mint egy pisztolygolyó.

Felelősek vagyunk egymás megmentéséért. Ezékiel prófétán keresztül mondja Isten: „Ha ezt mondom a hitetlennek: halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.” (Ezék.3,18.19).

Így tette felelőssé Isten a papokat, a prófétákat már az ószövetség idején, hogy vigyázzanak a népre, vezessék és intsék a bűnből való megtérésre, hogy életük lehessen. Ezt az igét akkor Ezékiel prófétának mondta Isten, de érvényes ma mindannyiunkra, akikhez szól Isten az ő igéjén keresztül, akik megtértek bűneikből és elfogadták Jézus Krisztust Megváltójuknak és Uruknak.

Pál apostol így szól a keresztyén emberhez: „Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál. Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” (Fil.2,1-4)

Mindannyian felelősek vagyunk egymásért szellemi síkon is. Már nem csak a papok, a presbiterek kötelessége (bár elsősorban az övék) hanem minden Isten gyermekének, hogy intsük egymást az Istenhez való megtérésre, a bűnös élettől való elszakadásra.

Elsősorban magaviseletünk által kell példát mutassunk, azzal kell hitelt adnunk szavainknak. Nem inthetünk meg mást addig, míg mi is ugyanazt tesszük, míg mi is a bűn foglyai vagyunk. Csak ha már Krisztus megszabadított a bűn rabságából, ha már szabadok vagyunk nem bűnt cselekedni, ha már békességünk van Ő benne, akkor már meginthetjük egymást. Sőt, akkor már kötelesek vagyunk meginteni egymást, hogy ne legyünk részesei a mások bűnének. Ezért mondta Pál apostol is, mikor búcsúzott az efézusbeliektől: „én mindeneknek vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.” (Ap.csel.20,26)

 „ha helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vigasztalásának”, vagyis ha Krisztusban vagyunk, akkor vigyáznunk kell egymásra. Sok szeretettel kell megintenünk, figyelmeztetnünk egymást, ha nem Isten szerint cselekszenek a közelünkben levők.

Ne feledjük el, hogy mi mindannyian, akik a Krisztuséi vagyunk, egy testnek, a Krisztus-testnek vagyunk tagjai: „Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.” (Róma.12,5), „Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És ha szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” (1Kor.12,25.26)

Nem lehet az, hogy a kezem vétkezik, de a szemem vagy lábam nem, hisz egy ugyanazon test vagyok. És ha a kezem ellop valamit, akkor engem zárnak be, mindenestől. Ezért mindannyian felelősek vagyunk egymásért valamilyen formában: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; akár szolgálat a szolgálatban; akár tanító a tanításban; akár intő az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal, a könyörülő vidámsággal művelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz.” (Róma.12,6-9)

„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett,  az Isten anyaszentegyházának legeltetésére,

melyet tulajdon vérével szerzett.”

 (Ap.csel.20.28)

Marosvásárhely, Vártemplom, 2004.01.28.           Cismaşné Kallós Mária