Az Igehirdetés a Kárpátaljai Református Egyházkerület honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua)!

Igehirdetések Kálvin solái alapján

Téma: A kegyelem az örömben
Cím: Az öröm oka

Lekció: Filippi 4,1-9
Textus: 1Pét 1,5-12
Bevezetés: Testvérek, láttatok-e már valakit nagyon örülni? Ugye milyen jó csak ránézni is valakire, aki örül, mert a ragyogásából ránk is sugárzik, hiszen az öröm ragadós. Többféle mértékben jelentkezhet az életünkben az öröm, többféle szót is használunk rá (amelyek kifejezik az öröm fajtáját, mértékét): örül, örvendezik, ujjong, majd kicsattan az örömtől, stb. Minél jobban örül valaki, annál jobban látszik rajta: ragyog a szeme, mosolyog, vagy nevet az ajka, lelkesen beszél, és úgy mozog, hogy szinte repül. (Hiszen némelyekkel madarat lehetne fogatni.)
Biztosan voltak a ti életetekben is ilyen örömteli pillanatok, s talán olyan is volt, mikor azt mondtátok: Annyira örülök, hogy el sem tudom mondani! Pont ilyen örömük volt azoknak, akiknek Péter írta ezt a levelet, így beszél róluk: „kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek”.

1. Milyen örömük van a keresztyéneknek?
Ez az öröm csodálatos, szavakkal le sem lehet írni, de azt látjuk, hogy nem a „felhőtlenség” öröme. Hiszen a 6., 7. vers szomorúságról, kísértésekről, próbákról beszél. A keresztyéneknek nem olyan örömük van, amely azon alapszik (s addig is tart csak), hogy minden jól megy. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztyénnek valami elvont, égi örömmel kell élnie, amely elzárkózik a földi élet örömeitől, és fittyet hány az emberi körülményekre. (Kálvin igei meggyőződése szerint a keresztyén ember hálásan élhet a természetes emberi örömökkel. Azt mondja, Isten nemcsak azt adja meg nekünk, ami az élethez szükséges, hanem sok jó dolgot is hozzátesz, amelyekben örömünk telhet. ) A keresztyének öröme nem elvont, hanem nagyon is valóságos, de mégis „túlvilági” öröm, a körülmények ellenére is! Sokan kérdezhetnék: Létezik ilyen? Van olyan, aminek mindig, minden körülmények között (vagy éppen ellenére) lehet örülni? Van olyan öröm, ami nem illan el a viharfelhők láttán, amit nem koptat el a hétköznapi robot, amit nem szennyez be és nem tesz tönkre a gonoszok ármánykodása, mások irigysége? Van! A keresztyénség, a keresztyének öröme ilyen! (A keresztyének öröme ilyen kellene, hogy legyen!)
Ezt az örömöt keresi a világ, erre vágyik minden ember, és mi (ha valóban keresztyének vagyunk) eléjük tudjuk tárni, eléjük tudjuk élni!

2. Mi oka van az örömre a keresztyéneknek?
Ha egyetlen szóval akarnánk válaszolni: a kegyelem. Ha kettővel: egyedül a kegyelem.
Péter azt írja: „örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” Üdvösségünk van! Örök életünk van! Meg vagyunk váltva Krisztus vére által Isten kegyelméből. Megmenekültünk a kárhozattól, mert Isten megkegyelmezett nekünk!
A miénk az, amire a próféták vágytak, amiről ők beszéltek, de még nem tapasztalhatták, nem ismerhették úgy, ahogyan mi.
Csodálatos kincs van a birtokunkban, ha Jézus Krisztus a mi Urunk, ha elfogadtuk a megváltást, az Ő bocsánatát. Olyan kincsünk van, ami még az angyaloknak sincs! Pedig ők színről-színre látják az Urat, mégis vágyakoznak beletekinteni abba, amiben nekünk részünk van! (Beszélni a Szövetség Ládáján lévő, lefelé néző kérúbokról!) Egy angyal soha nem fogja tudni megérteni (megtapasztalni) azt, mit jelent bűnbocsánatot nyerni. Hogy milyen öröm szennyesen is elfogadottnak lenni, hogy mit jelent valamit igazán ajándékba: teljesen érdemtelenül kapni.
Isten kegyelme mentette meg az életünket. Egyedül Krisztus tart meg, egyedül az Ő kegyelme az, ami örök, el nem múló örömet fakaszt. Ezt senki nem veheti el tőlünk, és egész életünkben előre örülhetünk annak, hogy kegyelméből majd örökre örvendezhetünk Vele. 
Dancs Róbert