Fontosabb, megvalósult művek:
1995-1999  Határon Túli Magyarok Emléktemploma, Budakeszi
1999-2000 Hannoveri Világkiállítás Magyar Pavilonja (Vadász Györggyel és Fernezelyi Gergellyel)
2000-2002 Barabás Villa, Budapest
2004-2005 Nagy-Kopasz hegyi kilátó (Czér Péterrel) 

Beszélgetés a funkcionális szoborról, a homokfúvott fáról, a lélekemelgetésről

„Építészi pályafutása kezdetétől határozott, következetes egyéni kifejezésmódot alakított ki, amely minden esetben az adott feladathoz és helyszínhez illő. Az egymaga tervezte épületek ugyanúgy a kortárs magyar építészet élvonalába emelkedtek, mint amelyeket tervezőtársakkal együtt alkotott. Előbbiekre példa a Pro Architectura díjas Budakeszi Református templom, a budai Barabás-villa rekonstrukciója valamint több családi ház, utóbbiakra a Hannoveri Világkiállítás Magyar Pavilonja és a Nagy-Kopasz hegy csúcsán álló kilátó. Munkásságát az invenciók gazdagsága, egyben gondolati tisztaság jellemzi, alkotásaiban a funkció, a szerkezet és a forma példás összhangot mutat” – szólt a laudáció Basa Péterről az Ybl-díj átadásakor (2007 március 13). Jó itt a kanapé sarkában, alaposan szemügyre vehetem a fedélszék részleteit, az égbenéző sok kis ablak  fényjátékát, s a terasz panorámaüvegén át a messzi hegyek távlatát. – Ezt mind sajátkezűleg építetted? – kérdezem.

Fokozatosan készült el az otthonunk. Minden, ami fából van, én ácsoltam kalákában édesapámmal és barátaimmal. Mindenképp ajánlatos egy építésznek legalább egy házat fölépíteni. Más a meleg szobában rajzolgatni valamit, s megint más ugyanazzal a novemberi csípős szélben, mínuszokban az építkezésen kínlódni...

- Melyik pillanat volt az, mikor már bizonyos voltál abban, hogy építészet a hivatásod?

Nemrég előkerült második osztályos olvasókönyvem, benne kis kacska betűim: építészmérnök - a „mi szeretnél lenni?” kérdésre írtam annakidején. Sokáig a járművek vonzottak, az autótervezés, de ebben az országban csak autóbusz- vagy teherautó-tervező lehettem volna. A családunkban voltak építőmesterek, s rajtuk keresztül került előtérbe és egyre jobban vonzott az építészet. Örülök, hogy ezt választottam, az egyetemre járván éreztem rá, hogy igazán nekem való.

- Szent őrültként dolgoztatok az egyetemi műteremben...

Egymást hajtottuk a komplex- és a diplomatervek idején; az első félév viszont borzalmas volt a humántárgyak és a tervezési tárgyak híján. Akkor kezdett tetszeni, mikor végre lehetett kis buszmegállót, autópihenőt kigondolni, makettezni. Többek között Vedres György, de főként Kaszás Károly kezei között nőhettem fel. A diplomázás után nem akartam nagyobb tervező vállalathoz menni, Vadász Györgyöt szerettem volna mesteremnek. Ám először - elég tanítványa lévén - nem akart fogadni. Majd csak a három hónapos finnországi ösztöndíjas utamról visszatérve vett föl az irodájába (nem tudott végül nemet mondani). Ott volt akkor már fia, Bence és Váncza Laca, meg Miltényi Miklós – játékos kreativitásuk az egész csapatra átragadt. A Mester nagyvonalú türelemmel hagyott minket szabadon szárnyakat próbálgatni. Vele és Fernezelyi Gergővel terveztük a Hannoveri Világkiállítás Magyar Pavilonját, Czér Péterrel a Nagy-Kopasz hegyi kilátót, Takács Tamással és Gyarmati Tamással egy jó társasházat.

- Közben voltak egyszemélyes produkcióid is...

A Budakeszi Református templom és a Barabás-villa tervezését nagy érdeklődéssel figyelte a Mester, mindig dicsért. Az egyedüli munkának megvan az előnye: nem kell másokat noszogatni.

- Így sok van a válladon, nem jobb megosztani a feladatokat?

A középkorban a háborúban a király ment legelöl, nem úgy mint ma, mikor öltönyös úriemberek biztonsági bunkerben nyomogatnak gombokat és küldenek halálba embereket. Persze kellenek olyan munkatársak a stúdiónkban, akiket tudok lelkesíteni példámmal, hogy az első sorban küzdök (félre ne értsen valaki: királynak nem képzelem magam – nagyon nem!).

- Megalapítottátok Fernezelyi Gergellyel az F.B.I. építész stúdiót, öt éve önállósodtatok. Mi jellemzi közös tervezéseiteket?

Összeadjuk ötleteinket – én elkezdek rajzolgatni-grafikázni, Gergő pedig a számítógépen dolgozik párhuzamosan. Megmondjuk egymásnak véleményünket, és nem féltékenykedünk, ki mit tett hozzá. Mindebben egyre komolyabb társunk Reisz Ádám, aki mindemellett hihetetlen munkabírással addig üti-vágja a látványterveket, amíg ki nem füstöl a gépből az, amit akar; és vannak még a fiatalok, akikre bizton számíthatunk. (Ja, mi is „fiatalok” vagyunk azért még…)

- Főként pályázatokon nyertetek megbízásokat?

Igen, még magánmegrendelők esetén is egyfajta belső pályázatokon versengtünk neves építészirodákkal. Ezek zömében lakóépületek (La Siesta II. ütem, két OTP társasház) voltak, s két irodaház. Néha azonban nem sikerül dűlőre jutni a beruházókkal, megrendelőkel – ilyenkor igyekszünk mihamarább megszüntetni a romló viszonyt, hogy minél kisebb sebek maradjanak az érintett felekben. Az igazságot, ha van ilyen, kár keresni, ritkán tudtunk még bárkit is meggyőzni, akit rövid távú érdekek, kisszerű szűklátókörűség, műveletlenség, vagy rossz ízlés tart gúzsba kötve.
Évente legalább egy nagyobb pályázaton is igyekszünk résztvenni, már csak a szakmai fejlődésünk céljából is. Legutóbb a szombathelyi Weöres Sándor színház pályázatán nyertünk második díjat.

- Láttam a tervtanácsi véleményezéseket – jutott neked hideg is, meleg is... Megviselnek a kritikák?

Mindig lelkiismeretesen igyekszünk tervezni, úgy érzékeltem, hogy ezt értékelik és jóindulatúan mondanak kritikákat, melyek aztán tényleg segítséget jelentenek a terv folytatásakor. A Bajcsy-Zsilinszky úti irodaház egy óriási beruházás lesz  – az a néhány, az egészhez képest apró változtatás a homlokzaton, amit javasoltak, nem tört össze minket lelkileg. Azért is adunk általában több variáns az utcai nézetre, hogy szabadabb választást biztosítsunk a megrendelőnek. Tervezőként nem szabad fafejűként egy megoldásnál leragadni a szubjektívabb kérdésekben. Nincs abszolút igazság egy tervnél.

- Mégis, ami a házaid szerkezetét, koncepcióját illeti, olyan szikárak-letisztultak, olyan végsőkig racionálisak, hogy szinte nem lehet semmi jobbat kigondolni... Ugyanakkor a Nagy-Kopasz hegyi kilátó misztikusan átlényegülő szabad forma. Hol az egyensúly a kétféle jelleg között?

Az épület egy funkcionális szobor, használhatónak kell lennie és adott költségen belül megvalósíthatónak. A mérnöki konstruktőri résznek, mint egy járműnek, működnie kell minden szempontból. Az építészet ennek, és a művészi résznek a szerves egysége; engem ez inspirál. Mindig adott feladatra kérnek fel, abban kell elmenni a lehetőségek határáig. (Keveseknek van olyan kiváltságos helyzete, mint bizonyos sztároknak, például amikor Richard Meiert kérdezi Barcelona polgármestere egy fogadáson a kaviárt kanalazgatva: „Richard, mit szeretnél tervezni városunkban?”…)

- Szereted a fa, a kő használatát?

Szeretem, de nem érzem egyoldalúan elkötelezve magamat irányukba. A természetes anyagokat sokszor kedvelik az építtetők, és ha mást (terv koncepciója, fény-árnyékok) nem is tudnak pontosan értékelni, az anyaghasználat alapján bizalmat szavaznak a tervnek. Most, mikor már annyi fát sikerült saját és mások házaiban elsütnöm, és látom az utóéletüket, inkább gondozásmentes megoldásokat keresek. Vagy eleve időjárásálló fafajtát választva, vagy inkább csak a belső térre korlátozva a fát.

- Energiatudatosságot mennyire lehet a belvárosi irodaház-terveknél érvényesíteni?

Szeretnénk mindinkább előnyben részesíteni e megoldásokat, rajtunk soha nem múlik! Befektetői, üzleti beruházásokon azonban csak olyan arányban sikerül ezeket érvényre juttatni, amennyire szinkronban tudnak lenni a beruházás költségével, illetve a várható üzemeltetési költségekben jelentkező megtakarítás kellően vonzó. Szerencsére vannak kiváló épületgépész szaktervezőink!

- Az építész kamara miben tud segíteni neked?

Sajnos egyelőre még nem sokban, de bízom benne, hogy a helyzet javulni fog. Mindehhez normálisabb közállapotok, általánosabb társadalmi elfogadottság, nagyobb fokú állampolgári és szakmagyakorlói (!!!) fegyelem szükséges. A kamara igyekszik rendbetenni, gyűjteni, listázni adatainkat – a szakmán belül tájékozódási pontot jelenteni, de  kifelé még kevéssé érződik hatása az építési törvények, szabályok, elvárások (mit is  kellene tartalmaznia pl. egy engedélyezési-, vagy még inkább egy kiviteli tervdokumentációnak?) kialakítása, illetve az építészeti munka társadalommal való jobb elfogadtatása terén. Korábban vállaltam feladatot a szakmaetikai bizottságban, s láttam, milyen sok energiát igényel a kamarai munka. Minden tiszteletem azoké a kollégáké, akik e munkát áldozatosan vállalják és végzik.

- Az egyetemen tanítasz?

Egy ideig próbálkoztam vele, de nekem olyan jó tanáraim voltak, hogy amíg nem érzem, én is tudnék nyújtani annyit a gyerekeknek, mint amennyit kaptam, addig nem érdemes tanárkodnom. Bár hívogatnak mindig...
Diplomabizottságban részt veszek és szívesen készítek opponensi véleményezéseket. Frissítőek, lelkesítőek a fiatalok gondolatai, rendszeresen akad köztük valami tényleg fantasztikusan jó.
Van egy belső béke bennem, és – ne álszerénykedjünk - egy bizonyos mértékű önbizalom is segít, amely lehetővé teszi, hogy elfogadjam mások sikerét, kiválóságát, de akár kritikáját is. Az ő sikerüktől én nem leszek kevesebb, viszont a jó, a szép mindig lelkesít.

- Miért lett a budakeszi református templom a határontúli magyarok emlékére elnevezve?

Egyrészt az építő közösség haza iránti mély tiszteletének kifejezése, másrészt személyes történelmükre emlékezés: Budakeszin, mikor ’45 után a svábokat kitelepítették, székelyeket, zömében reformátusokat telepítettek be helyükre. Különösen a fatorony idéz erdélyi mintákat, ezen túl az anyaghasználat jelent bizonyos utalásokat. 

- Az íves alaprajzot mi motíválta?

Több dolog is: egyrészt az akusztikailag kedvező forma miatt választottam, az elnyúlt elrendezést pedig a szűk telek kötöttségei adták – egyik végén a forgalmi csomópont, másik végén az emlékmű, s a mélyben (az egész falu hosszában) húzódó 150 cm átmérőjű csatorna, amit ki akartunk kerülni (az építkezéskor kiderült, pont telibetaláltuk - a nyomvonalrajzok rosszak voltak). A zajos főúttól a nehézüvegezéssel fedett dupla vasbetonfal véd. A megvalósulás öt éve az összes gonddal együtt is csodálatos volt – különösen Merétey Sándor lelkész úr személyisége és hathatós támogatása miatt, de az építő ácsokkal is nagyszerű volt együtt dolgozni.

- A Barabás-villa rekonstrukciója nehéz feladat volt?

A műemlékvédelmi kollégák bíztattak, hogy bátran nyúljak az épületegyütteshez, amelyben az idők során a toldozgatások eredményeként az eredeti 170 éves villaépület felismerhetetlenné vált. Nagyon hasznosnak bizonyult a tudományos kutatás dokumentációjából egy akvarell, melyet Barabás Miklós festett a házról: az ábrázolást a legtöbb helyen olyan pontosnak találtam, hogy a többi, azóta már megváltozott részlet ábrázolását is hitelesnek fogadtam el. Így sok apró részletet, például a kémények formáját visszaállíthattuk. A villába és a vincellérházba persze nem fért el a konferencia-, kulturális és rendezvényi központ, de a terepbe el lehetett rejteni az ezer nm-nyi új épületet. A kiviteli terv végeláthatatlan mennyiségű részletrajzainak leadása próbára tett engem is (egy kiviteli tervnek tulajdonképpen soha nincs vége), de a megrendelő türelmét is.

- A Barabás-villáért kapott Europa Nostra-díj hozott más műemléki megbízást?

Még nem, de most vettünk a Balaton-felvidéken egy parasztházat, melynek rekonstruálásához nagy izgalommal fogok. Miképpen tesszük komfortosabbá a kőházat, honnan fogok keríteni korhű ajtózsanért, az üvegpótláshoz nem gyári húzott-sík táblát, bontott fagerendákat az új födémhez stb.? Bizonyos helyeken az új faanyagot például azt hiszem, homokfúvással kellene öregíteni – gyönyörűen kirajzolva a fa erezetét, s kopottabb jellegű festékkel „bemaszatolva” talán egészen eredetinek fog majd tűnni. Patak fut a telken át, mikor lemegyünk, szalad a két fiúcskánk, s csak ha éhesek, akkor látjuk őket.
Néha kell a fizikai távolság a várostól, elmélyülten lehet ott dolgozni.
Jelenleg az irodánkban társaim sok tízezer négyzetméteres házakon dolgoznak, én emellett kisebb munkákat – egy benzin-töltőállomást, családi házakat - tervezek, olyan kis lélekemelgetőket...

Interjút készítette: Plichta Adrien 

KÉPEKHannoveri világkiállítás magyar pavilonja (Vadász Gy. társtervezőjeként)

a városmajori Barabás-villa rekonstrukciója

Budakeszi református templom

kőbányai Kápolna téri társasház (társtervezők: Takács Tamás és Gyarmati Tamás)

Nagy-Kopasz hegyi kilátó (társtervező: Czér Péter)