Mindig vannak bennünk kétségek másokkal szemben. Sajnos a Istenre sem tudunk hagyatkozni, és Benne sem tudunk megbízni. A mai Evangéliumban Jézus bátorságot kér tanítványaitól: „Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett, A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt. ( Mk 6, 45 – 52 )Láthatjuk, hogy Jézusban, egy olyan erő van, egy olyan példátlan hitelesség, ami miatt Jézus teljesen különbözött minden földön élő embertől, és a mai különbözik minden embertől. Mégsem akarnak barátságban élni Vele, nem hisznek Neki. Ma is nehéz meggyőzni Jézusnak az embereket. Pedig sokan vannak, akik végig aggódják az életüket, akik félnek, sőt rettegnek szeretteik elveszítésétől, és folyamatosan úgy érzik, nem elég erősek, hogy nincs segítségük, reményük, szeretetük. Amikor ránk törnek a félelmeink, amikor feladataink túlnőnek rajtunk, amikor elfog egy olyan érzés, hogy mintha viharba kerültünk volna, és amikor átcsapnak a hullámok a fejünk felett, megrémülünk. Bárhová megyünk, rengeteg rémült, lelkileg összetört férfival és nővel, boldogtalan sorsú gyerekkel találkozunk. Ma nagyon sok ember szorul segítségre, vágyik jó szóra, megértésre, hiteles útbaigazításra, mert viharba került az életük. Sokan kétségbeesetten élik az életüket, és várják valakitől a segítséget. Ezeknek az embereknek, és mindnyájunknak lépni kellene bátran Jézus felé, és hinni kellene Benne. Látnunk kell, hogy Jézus soha nem fog elsüllyedni, Ő mindig a felszínen fog maradni, Ő mindig legyőzhetetlen fog maradni, és mindig jönni fog felénk. Jézus mindig szólni fog hozzánk is: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Amíg Péter Jézusra nézett, járt a vízen, de amikor az erős szélre koncentrál, megijed, és rögtön süllyedni kezdett. Amikor mi is úgy érezzük, hogy fogytán van az erőnk, a hitünk, kérjünk segítséget a mennyei Atyától, Jézustól, és a Szentlélektől. Ne legyünk kicsinyhitűek, és ne a veszélyekre összpontosítunk. Mindig vegyük észre Jézust, halljuk meg a hangját, hisz Ő ma is szelíden biztat: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"Ámen.