1Sám 1,21-28.

21 Mikor fölment az az ember, Elkána, egész háza népével, hogy
bemutassa az ÚRnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát, 22
Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után
viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék az ÚR előtt, és végleg ott
maradjon. 23 A férje, Elkána ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak
látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak az ÚR tartsa meg ígéretét!
Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem
választotta. 24 Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt
vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet, meg egy tömlő bort, és
bevitte az ÚR házába, Silóba. A gyermek még kicsiny volt. 25 Akkor
levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez. 26 Az asszony ezt
mondta: Kérlek, uram! A te életedre esküszöm, uram, hogy én vagyok az
az asszony, aki itt állt melletted és imádkozott az ÚRhoz. 27 Ezért a
gyermekért imádkoztam, és az ÚR teljesítette kérésemet, amit kértem
tőle. 28 Én viszont felajánlom az ÚRnak. Legyen egész életére
felajánlva az ÚRnak! És ott imádták az URat.

                       BETELJESÜLT SÓVÁRGÁS

A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az
élet fája. (Péld 13,12)

A szülészorvos szobájában ülve azt hittem megszakad a szívem. Már
másodszorra veszítettünk el egy kisgyermeket vetélés miatt. Reményünk,
hogy gyermekes család lehetünk, ismét meghiúsult. Egy év sem telt el
azonban, és határtalan öröm ért. Isten beteljesítette vágyamat, és egy
fiút ajándékozott nekünk.
Nemrégiben az 1Sám 1. fejezetét olvastam. Azonosulni tudtam Anna
gyermek utáni vágyakozásával. Az Úr előtt kiöntve szívét évekig
imádkozott azért, hogy Isten áldja meg egy fiúval, és megfogadta, hogy
az Úrnak fogja felajánlani őt. Végül teherbe esett, és fia született,
Sámuel. "Ezért a gyermekért imádkoztam" - mondta - "és az Úr
teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az
Úrnak." (1Sám 1,27-28)
Anna történetének olvasása arra emlékeztetett, hogy a gyermekemet
ajándéknak ismerjem el, Isten kezébe téve le őt. Olyan könnyű lett
volna Anna számára, hogy maga mellett tartsa Sámuelt! De visszaadta őt,
hálaadással és dicsőítéssel, hogy az Úrnak szolgáljon.
Valóban, minden beteljesült reménységünk Isten ajándéka, és arra
emlékeztet, hogy minden, amink van, tőle jön, és az övé. A hála és az
odaadás a megfelelő válasz számára.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, meghallgatott imádságainkat,

beteljesített vágyakozásainkat.

Ámen