Újra el kell indulni kedves hívők!

Most  amikor a levél íródik, pangás van. Mintha annak az útnak, amelyiken elindultak, leültek volna a szélére és ott elbeszélgetnek, és azt hiszik, ez a Krisztus-követés. Mintha Jézus azt mondta volna, aki néz énutánam, az az én tanítványom, holott azt mondta: aki énutánam akar jönni, kövessen engem! Nem látszik, hogy követnék Jézust. Valami miatt megrekedtek, erőtlenné vált az életük, nem világít a pogány világban, nincs mondanivalójuk, következésképpen nincs vonzása sem az életüknek. Nem vonzanak másokat Jézushoz, és ez így semmiképpen nem maradhat.Újra el kell indulni, meg kell újul- ni a Krisztus-követésben. Erre nézve ad gyógyszert a levélnek a szerzője. Azt mondja: a lelki pangásból, ebből a helyben járásból az segíti ki őket, ha újra Jézusra néznek. A 12. rész elején szinte summázza mindazt, amit a levéllel el akart érni: „Éppen ezért, (ezzel lezár egy gondolatsort) mivel minket is a bizonyságtevőknek ilyen sokasága vesz körül, félretéve minden akadályt és behálózó bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret. Nézvén a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy Ő ilyen ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek, lelketekben elalélván”. (12,1-4).Azt olvassuk a későbbiekben, hogy erőtlen a lábuk, erőtlenül lóg a kezük, nem az jellemzi őket, ami egy élő hitű munkálkodó keresztyént, Krisztus-tanítványt jellemezne, s ami jellemzőjük volt korábban. Tessék ebből a beteg állapotból meggyógyulni, kijönni, és ehhez az az út vezet, hogy nézzenek arra a Jézusra, aki előttük megy az úton! Ne jobbra, balra tekintgessenek, mintha a versenypályán egy futó egyszer csak megállna és elkezdene virágokat szedegetni. A csokorgyűjtés máskorra való. Most először a célba kell futni. Ott megy előttünk az, aki mutatja az utat, és akinek a vonzásába kerülve mindenki célba érhet. Most ne szórakozzanak virággyűjtéssel, s ne azt nézzék, hogy gödrök is vannak az úton, meg kövek, meg ki fut elől, ki fut hátul. Nem kell jobbra, balra, s végképp nem szabad hátra tekintgetni, „nézvén a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra”.Itt elmondja, ki ez a Jézus. Ő is megfutotta ugyanezt a pályát. Ő ismeri, milyen az, amikor szúr az ember oldala. Ő ismeri, milyen az, amikor holtponthoz ér és legszívesebben abbahagyná, vagy úgy érzi, nincs ereje a következő lépéshez, és összeroskad. Ő pontosan tudja, milyen nehéz nekünk ezen a pályán futni, de egyedül Ő adhat erőt ahhoz, hogy átlendüljünk a holtpontokon, hogy kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret, és a pálya végén vár minket a győzelmi koszorú. Induljanak el hát újra ezek a megfáradt hívők, és nézzenek Jézusra!Testvérek, feltűnően sok félbemaradt hívő ül a sorainkban, akiknek vannak kedves emlékeik, akik sok mindent tudnak elmondani, hogy mi volt annak idején azon a konferencián. Meg hogy szólította meg őket Isten először egy istentiszteleten vagy a bibliaolvasás során, milyen meghallgatott imádságaik voltak. De ha a sok múlt idő után megkérdezi valaki: most mi van? Ma hogyan szólított meg Isten, ma reggel kiért imádkoztál? Van egy lista, akiket Isten előtt szoktál hordozni? Reméled, hogy Ő meg is hallgatja ezeket az imádságokat? Mersz kérni tőle nagy dolgokat is? Elmondod neki bizalommal a kicsiket is? Van ilyen személyes, meghitt kapcsolatod vele? És a múlt héten? Kiknek vallottad meg, hogy Ő ül a felséges Isten jobbján és hogy Ő jelenthet életet és megoldást annak is, akivel beszélgettél? Egyáltalán: tudják rólad, hogy hívő vagy? Vagy három év óta sikerült titokban tartanod a munkahelyeden is? És ha sikerült, lehet-e, hogy valóban hívő vagy? Erre hívott el minket a mi Urunk, hogy titokban lehet tartani, hogy hozzá tartozunk? Gyertyát nem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem magasra, hogy lehessen nála tájékozódni.Sokakat jellemez az, ami a Zsidókhoz írt levél címzettjeit. Isten éppen ezért ma mindnyájunkat bátorít, hogy mozduljunk ki ebből az állapotból. Akármi jellemzi a mostani hitbeli állapotunkat, sokkal elkötelezettebben, vidámabban, céltudatosabban lehetünk Jézus Krisztus tanítványai. Jöjjön mozgásba újra a lelki életünk. Legyen abban egészséges növekedés, fejlődés, haladás. Jézus így mondta: gyümölcstermés. Lehessen rólunk szedniük az embereknek naponta megértést, türelmet, hiteles, igaz bizonyságtételt, vigasztalást ... Amit mi is úgy kaptunk az újjászületésben a mi Urunktól. De amiből csak akkor tudunk továbbadni új és friss gyümölcsöket, ha magunk is állandóan növekszünk. Az élet velejárója a növekedés. Ahol nincs növekedés, ott lassan visszafejlődik, zsugorodik és elpusztul az élet. És ez nem függ az életkortól. A hívőt Isten szíve utolsó dobbanásáig fejlődésen, növekedésen, gazdagodáson viszi át.
Isten Szentlelke segítsen minket, hogy kedvet kapjunk ehhez az egészséges, bölcs, termő hívő élethez!Ámen.