Jézus csodái
A gadarénusok tartományában lévő megszállottak 15. rész
(Máté 8, 28-34; Márk 5, 1-20; Lukács 8, 26-39)

De nagyon valóságos nehézség az ördögök "belépése" a disznókba. A szellemi hatása az állatira, amely úgy tűnik nem fogékony arra, mert nincs olyan szerve, ami által ez működhetni. Csak feltételezem, hogy esetleg mi okozzuk itt a nehézséget, amikor túl könnyen feltételezzük, hogy az alantasabb állatvilág teljesen bezárkózik, és képtelen benyomásokat átvenni attól, ami fölötte áll. E feltételezést nem bizonyítja mélyebb vizsgálódás, sőt inkább ellenkező következtetéshez vezet, de nem a két világ közti elhatárolódások letöréséhez, hanem annak bemutatásához, hogy az alacsonyabb rendű milyen csodálatos módon befogadó képes a magasabb rendű benyomásokra, mind a jó, mint a rossz irányból. A szellemi munkálkodása a fizikai életen nem áll elszigetelten a Szentírásnak ebben az egyetlen fejezetében, hanem ugyanezt a leckét tanuljuk mindenütt (1Mózes 3,17; Róma 8,22). Két fázisa van az érzésnek, amin a gadarénusok országának nép átmegy isteni látogatójuk tekintetében. A második ezek közül kevésbé kedvező, mint az első. Amikor a figyelmet felhívják erre a pontra, eléggé nyilvánvalóak a harmadik evangéliumban és még inkább a másodikban. Az utóbbiban olvassuk, hogy "A pásztorok a történet láttára elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és falvakba. Az emberek erre kijöttek, hogy lássák, mi is történt..." és látva a meggyógyultat, "megrettentek". Az első benyomás, amit a csoda és a meggyógyult látványa okozott nekik, a megrettenés. Ez a félelem nagyon általános velejárója volt az idegen és hatalmas tetteknek, amiket Jézus véghezvitt, és mint bevezetést a jobb dolgokhoz, önmagában egyáltalán nem helytelenítendő. Jelenleg azonban azt, ami a megszállottal történt, ismét elmondták annak szemtanúi, "és azt is, ami a disznókkal történt", ez utóbbit nyilvánvalóan első ízben. Ámen!