Jézus példázatai
A hamis sáfár 8. rész
(Lukács 16, 1-9)

Az Úr kijelenti, hogy e világ emberei sokkal hasznosabban kötnek kapcsolatokat egymással - többet nyernek belőle -, mint a világosság gyermekei az egymással való kapcsolatukból. Milyen lehetőségeket szalasztanak el a keresztények, akikre a földi mammon egy része bízatott, hogy kincseket gyűjtsenek a mennyben -, hogy szerezzenek barátokat az eljövendő időre, szeretetet mutatva a szegény szentek iránt - vagy általánosságban kedves cselekedeteket téve a hit családjában - a saját nemzedékükhöz tartozó emberekkel! A következő versben az Úr buzdítja tanítványait, hogy ne szalasszák el ezeket a lehetőségeket. "Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba." Egyesek ezt a "hamis mammont" úgy értelmezik, mint igazságtalanul, csalással és erőszakkal szerzett gazdagságot, de ha így van, az első ajánlat az lenne, hogy adják vissza jogos tulajdonosaiknak (Lukács 19,8). Mások azt mondják, hogy ez nem pontosan igazságtalanul szerzett vagyon, hanem az a vagyon, amihez a világi üzletelés természetéből eredően szennyeződés tapad. De a 11. verssel való összehasonlítás, ahol "hamis mammon" kifejezés van szembe állítva az "igazi gazdagsággal" - mennyei, megmaradó javak értelemben - sokkal valószínűbbé teszik, hogy a szavak a bizonytalan mammont jelentik, ami az emberé ma és egy másik emberé holnap. És "hamis mammonnak" nevezhető mélyebb értelemben, mivel biztos, hogy minden gazdagságban benne van a gonosz alapelve. A Gyülekezet első szeretetének pillanatában "mindazok, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt". Úgyhogy bár a gazdagság birtokosa lehet, hogy becsületesen szerezte, mégsem kevésbé hamis a mammon,, tanúsítva saját létezésében annak a legmagasztosabb szeretetnek a hiányát, ami lehetetlenné tenné az "enyém és a tied" létezését. Ámen!