Jézus csodái
A vihar lecsendesítése 2. rész
(Lukács 8, 22-25)

A tanítványok talán sokáig tétováztak, mielőtt felmerték kelteni. Mégis végül a veszély nagysága legyőzte tétovázásukat és a rémülettől hajtva felkeltették. Ezt bizonyítja a kettős "Mester, Mester" kiáltás is Lukácsnál. Ez a kettős késztetés mindig különös buzgóságot fejez ki a beszélő oldaláról. Márk szerint a tanítványok csaknem a dorgálás szavaival keltették fel Urukat. Mintha nem törődött volna sem a tanítványok, sem saját biztonságával: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" A többes szám első személybe kétségtelenül belefoglalták Szerettet Urukat és magukat is. "De Ő így szólt hozzájuk: Mit féltek ti kicsinyhitűek?" - Máténál úgy tűnik, hogy először megdorgálja hitük hiányát aztán lecsendesíti a vihart, jóllehet a többi evangélista a hozzájuk intézett dorgálást nem a szél és a hullámok lecsendesítése elé teszi. Valószínűleg, mindkettő megtörtént. Először szólt tanítványaihoz, egyetlen szóval lecsendesítve izgalmukat, és miután megnyugtatta a külső elemek háborgását, ismét odafordult hozzájuk, és még határozottabban dorgálta őket a belé vetett hitük hiánya miatt. Máté szerint "kicsinyhitűeknek" nevezi őket Márk kérdését: " Miért nincs hitetek?" módosítja és magyarázza a többi evangélistánál feljegyzett enyhébb dorgálását. Nem voltak teljesen hit nélkül, mert hittek hitetlenségük idején, és félelmükben Krisztushoz fordultak. Volt hitük, de nem volt kéznél, amit az Úr kérdése érzékeltet: "Hol van a ti hitetek?" (Lukács 8,25). Volt hitük, mint fegyvere a katonának, de nem tartották kézben abban a pillanatban, amikor a leginkább szükséges lett volna. Bűnük nem abban volt, hogy Nála kerestek segítséget, mert az helyénvaló volt, hanem a rémület túltengésében, amit kimutattak: "Mit féltek?", lehetségesnek tartották, hogy az Urukat is hordozó hajó elveszhet. Ámen!