Az evangélium hirdetése ma is aktuális!

Jézus a földi életének utolsó óráit azzal töltötte, hogy a tanítványait emlékeztette feladatukra, miszerint róla kell tanúskodniuk. Nem egyetlen evangélizációs kampányról beszélt nekik, hanem egy olyan feladatról, amelynek időtartama az első pünkösd napjától Jézus visszajöveteléig tart. Az evangélium hirdetése mindig aktuális: "Most van az üdvösség napja." (2Kor 6,2) Ez a "most" számunkra éppen annyira szól, mint az első tanítványoknak és apostoloknak. Az evangélium végül minden földdarabra eljut, és megvilágosítja a népeket. A 19. századi hívők hittek ebben, és félelmet nem ismerő bátorsággal vetették magukat a "lehetetlen küldetésbe", és mentek el az egész világba hirdetni az evangéliumot. Voltak, akiknek a poggyászuk között ott volt saját koporsójuk is, mert tudták, hogy az evangélium hirdetőiként az életüket állandó veszély fenyegeti majd a pogány világban. Ma a világevangélizáció stafétája a mi kezünkben van. Mi is szilárdan hisszük, hogy megnyerhetjük a világunkat Jézus Krisztus számára. Előre hát! - ez Isten programja. És a miénk? A kereszténység nem más, mint a Szent Szellem kiáradása "minden testre". Ezzel az erővel és energiával tört be az akkori világba. Ahova eljutott, ébredést és megújulást hozott. Ez az erő nem valami különleges dolog, ami a hétköznapi kereszténységben nem jelentkezik. A kereszténység maga az ébredés. Nem adatik két Szent Szellem, az egyik az újjászületéskor, és egy másik - mint mondják -, az ébredés Szelleme, amely különleges látogatásokkor árad ki a mennyből és fejti ki munkáját. Isten Szelleme 2000 éve kiáradt a Földre, és azóta sem vonult vissza. Nem látogatóba jön néhanapján, hanem állandóan itt tartózkodik. Rá is igaz Jézus mondása: aki az eke szarvára teszi a kezét, az nem nézhet hátra. Ébredés mindig ott van, ahol az Isten Igéjét hirdetik, és a Szellem jelen van. A Szent Szellem hűségesen hajtja végre Krisztus ígéretét: "Felépítem az egyházamat" (Máté 16,18). Ez az ő munkája, és ebbe a munkába álltunk be mi is, ami megmagyarázza a szolgálat egész vibráló természetét. Senki nem képes lerombolni azt, amit Isten épít fel. Senki nem képes becsukni azt az ajtót, amit Isten nyit ki. Krisztus keresztje a mozdíthatatlan szikla az emberiség tajtékzó tengerében. Ateisták és filozófusok hirdették, hogy Isten halott. Isten, köszöni, jól van, ők mind meghaltak. Míg ők azzal foglalatoskodtak, hogy Krisztus sírkövére véssék, hogy "Béke poraira", egy kéz érintette meg a vállukat és egy hang ezt mondta nekik: "Halott voltam, de íme élek örökkön örökké!" (Jelenések 1,18) Ámen!