Jézus csodái
Az első csodálatos halfogás 3. rész
(Lukács 5, 1-11)

Most visszatérve, úgy találja, hogy készek megteremni a hit érett gyümölcseit. Nem azért, hogy ennek alapján ilyen fokozatos előrehaladást feltételezzünk mindenben. Hanem ahogy egyes szobrokat az egyik pillanatról a másikra formákba öntenek, másokat pedig csak apránként vésik és alakítják meg fényesítik, ahogy számos anyag, fém vagy kő megköveteli az egyik vagy a másik folyamatot. Ugyanígy van itt is, hogy Donne nevezetes "lövéses" apostol kifejezését használjuk, mint amilyen Pál volt, akit ugyanaz a villámló mennyei fény azonnal megolvaszt és kialakít ugyanabban a pillanatban. Mások egy lassúbb folyamatban alakulnak itt egy kicsit, ott egy kicsit és fényesednek tökéletes képpé, amihez az Úr, a nagy szobrászmester végül elérkezik. "Amikor egyszer a sokaság Hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, Ő a Genezáret-tó partján állt." Annál a tónál, amelynek partján már nagyon régen úgy jelezte Ézsaiás mint a Messiás jótékony tevékenységének fő területét (Ézsaiás 9, 1-2). Amint ott állt "meglátott két hajót, amely a part mentém vesztegelt, a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye Őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Ezzel közben azt fejezte ki, hogy a halászokat befogja hálójába. Ő a világ ostobaságai által megtéveszti a bölcseket, és a világ gyengeségei által megszégyeníti az erőseket, ami azt jelenti, ahogy Augusztinusz mondta, hogy halászok által vonja magához a császárokat, nem pedig császárok által a halászokat, nehogy egyháza olyannak tűnjék, hogy az emberek bölcsességében és hatalmában áll fenn inkább, mint Istenben. Ámen!