Jézust elítélik. A fájdalom útja
(Lukács 23. fejezet; János 19. fejezet)

Pilátus ezután egybehívta a főpapokat és a népet, majd így szólt hozzájuk: - Ide hoztátok nekem ezt az embert, mert azzal vádoljátok, hogy félrevezeti és lázítja a népet. Én pedig kivallattam előttetek, de semmi olyan bűnt nem találtam benne, amellyel vádoljátok. S lám, még Heródes sem. Semmi halállal büntetendő bűnt nem találtam benne. Ezért megfenyítem és elbocsátom. Ezidőtájt a városban raboskodott egy bizonyos Barabás, akit lázadás szításért és gyilkosságért vetettek börtönbe. A nagy ünnepeken - így húsvétkor is -, a helytartónak kötelessége volt szabadon bocsátani egy foglyot. És a nép most is így kiáltott: - Feszítsd meg a Názáretit, és bocsásd el Barabást! Pilátus Jézust akarta elbocsátani, de az emberek egyre csak azt kiáltozták: - Feszítsd meg! Feszítsd meg! Feszítsd meg a Názáretit! - Miféle gonoszságot cselekedett? - kérdezte Pilátus. - Semmi olyat nem tett, amiért halállal kellene lakolnia - mondta harmadszor is. A tömeget azonban nem sikerült lecsillapítania. - Ha a Názáretit szabadon bocsátod - kiáltották -, nem vagy a császár barátja, mert aki királlyá teszi magát, az a császárnak mond ellent! Erre Pilátus, látva, hogy semmit nem tehet, vizet hozatott, a sokaság előtt megmosta kezét, és azt mondta: - Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a halálában. A ti dolgotok, ti akartátok! És szabadon bocsátotta Barabást, katonái pedig megostorozták Jézust, vállára bíbor palástot, fejére töviskoronát tettek, kezébe jogarként nádszálat adtak. Pilátus kivezetette az emberek elé, és mielőtt kezükbe adta volna, hogy megfeszítsék, így szólt: - Íme, az ember! A tömeg pedig azt kiáltotta: - Feszítsd meg! Feszítsd meg! Ezután a katonák meghajoltak Jézus előtt, és gúnyosan köszöntötték: - Üdvöz légy, zsidók királya! Fejét náddal verték, majd leköpdösték, és elvezették. A keresztfát a vállára tették, hogy az Emberfia maga vigye. Jézus azonban elesett a keresztfa súlya alatt, úgyhogy egy Simon nevű cirénébeli férfival vitették tovább a fát a Golgotára, azaz a koponyák hegyére. Ámen!