Jézus csodái
A gadarénusok tartományában lévő megszállottak 2. rész
(Máté 8, 28-34; Márk 5, 1-20; Lukács 8, 26-39)

Megszólítja a gonosz szellemet mint aki különálló az embertől: "Némulj el és menj ki belőle!" Ezenkívül maguk a jelenségek olyanok, hogy semmilyen hasonló hipotézissel nem lehet megmagyarázni. Világos, hogy az őrültség nem volt alkotó eleme a démontól megszállt állapotnak, mivel nemcsak, hogy hiányzik a legcsekélyebb alap is annak feltételezésére, hogy a zsidók minden mániákust, epilepsziást vagy skizofrént a gonosz szellemek hatalma alatt levőknek tekintettek, hanem kifejezetten bizonyítékunk van rá, hogy ugyanazt a betegséget bizonyos esetekben gonosz szellemeknek tulajdonították és más esetekben nem. Ezért ez azt mutatja, hogy a betegség és a megszállottság nem volt azonos a szemükben és hogy az utóbbi feltételezése nem pusztán népszerű magyarázata volt az előbbi jelenlétének. Ezért az egyik esetben odavisznek egy némát az Úrhoz (Máté 9,32), a másik esetben egy némát és vakot (Máté 12,22), és mindkét esetben a némaságot a gonosz szellemre vezetik vissza. Mégis világos, hogy nem tekintettek minden némaságot ebből a gyökérből származónak. Egy másik süketnéma a Márk szerinti történetben (7,32) Krisztus gyógyító hatalmának az alanya. Ezzel az evangélistának nyilvánvalóan az a szándéka, hogy úgy írja le a beteget, mint aki csupán természetes hiányossággal küzd. A legkisebb szándéka sincs arra, hogy a betegség forrását bármilyen démoni befolyásra vezesse vissza. Bármi legyen is a szimptóma, ami alapján képesek voltak megkülönböztetni a szenvedőket, a valóságban annyira különbözőek az esetei még ugyanannak a betegségnek is, hogy nem voltak olyan betegségek, amelyeket feltétel nélkül a Sátánra vezettek vissza. Hogy ebben az esetben a megszállottságnak ezzel a nevével jelöltek egy állapotot, az tényleg valamilyen betegségi állapot volt, de mindig sokkal több volt mint betegség. Ámen!