2017. június 25. - Évközi 12. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az
   emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok,
   amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok
   el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!
   És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják
   megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba
   taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a
   földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál
   hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a
   verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom
   őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az
   emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
   Mt 10,26-33
   Elmélkedés:
   A gondviselés rejtett pillanatai
   Évekkel ezelőtt egy thaiföldi telekommunikációs cég érdekes
   reklámfilmet készített. A rövidfilm története szerint egy patikus
   lopáson ért egy kisfiút, aki a lopott gyógyszert beteg édesanyjának
   szánta. Egy közelben lévő utcai ételárus észrevette a kisfiúval kiabáló
   gyógyszerészt, hamar átlátta a helyzetet, kifizette a gyógyszereket,
   sőt, szólt a kislányának, aki egykorú lehetett a fiúval, hogy hozzon
   ételt és azt is a fiúnak adta. A férfinak nem ez volt az egyetlen
   jócselekedete, később is mindig adott ételt a koldusoknak,
   szegényeknek. Harminc évvel később, amikor már volt egy kis üzlete,
   ahol a lányával dolgozott, munka közben összeesett és kórházba került.
   A kezelés rendkívül költséges volt, ezért az ételárus lánya már azon
   gondolkodott, hogy kénytelen lesz eladni a sok év munkájával
   megszerzett üzletet. Amikor a lány másnap a kórházba ment, hogy
   meglátogassa apját, a betegágyon egy levelet talált, amelyben az állt,
   hogy a számlát 30 évvel korábban már kifizették néhány doboz orvosság
   árával. A gyógyszert lopó kisfiúból időközben orvos lett, ő kezelte az
   ételárust, akiben megismerte egykori segítőjét, jótevőjét.
   Nem tudni, hogy a történetet csak a reklámfilm kedvéért találták-e ki
   vagy esetleg van-e valóságalapja. Mindenesetre el tudom képzelni, hogy
   a világban történnek hasonló esetek, amikor valakinek évekkel később
   van lehetősége viszonozni egy jócselekedetet. És el tudom képzelni,
   hogy a világban nap mint nap történnek olyan esetek, amikor valaki
   olyan személytől kap segítséget egy kényszerű helyzetben, akinek ő
   segített korábban. Ő talán már nem is emlékszik pontosan, de az illető
   megismeri őt és nem marad hálátlan. El tudom képzelni ezeket az
   eseteket, mert mögötte az isteni gondviselés rejtett működését vélem
   felfedezni.
   A mai evangéliumban Jézus a gondviselésről ad tanítást. Ezt mondja:
   "Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se
   közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon
   tartják!" A gondviselést ne úgy képzeljük el, hogy Isten közvetlenül
   belenyúl valakinek az életébe. Mert a gondviselés nem a látványra, nem
   a népszerűségre törekszik, hanem titokban, csendesen, rejtetten
   működik. Az olyan történéseket, segítségeket nevezzük
   gondviselésszerűnek, amelyek esetében a segítség egészen váratlanul,
   sokszor teljesen ismeretlen személytől érkezik. Isten küld valakit, aki
   egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben feltűnik, jót tesz, aztán
   ugyanúgy el is tűnik. A segítségben vagy adományban részesülők sokszor
   nem is találkoznak jótevőjükkel, titokban marad előttük az illető
   személye. Az adakozó pedig talán nem is tudja, hogy adománya éppen a
   legjobb helyre került, mert nem ismeri azoknak az életkörülményeit,
   élethelyzetét, akikkel jót tett. Az isteni gondviselésnek ilyen a
   természete.
   Engedjük, hogy eszközök legyünk Isten kezében! Engedjük, hogy az isteni
   gondviselés általunk is tudjon jót tenni a rászorulókkal! Vegyük észre
   mindazt a jót, amit az isteni gondviselésnek köszönhetünk és legyünk
   érte hálásak!