Aldous Huxley : Philopsophia Perennis

Csak azt szeretjük, amit ismerünk. És semmit sem ismerhetünk meg tökéletesen, amit nem szeretünk. A szeretet tehát egyik módja a megismerésnek. Ha a szeretet elegendőn érdektelen és elegendőn mély, ismeretünk szeretetünk tárgyával eggyé kapcsoló (unitív) megismeréssé tökéletesül. Mint ilyen, csalhatatlan. Ahol nincs érdektelen szeretet (más szóval, ahol a szeretetben nincs meg a "charitas" magát átengedése), ott csak az önszeretet elcsavart formájáról lehet szó.

Ez pedig csak részleges és torzult ismerethez segít. Magunkat illetőleg, valamint a magunkon kívül eső világot illetőleg is. Van, aki megvon magától minden örömet, sőt az Ég rendelkezéseit is rabszolgáivá teszi. Azáltal, hogy a természetnek és a szellemnek törvényeit is a maga nyomorúságos célocskáinak rendeli alá. Az eredmény? Érzéketlenné és megismerésre képtelenné nyomorítja magát. És ez az oktalansága végeredményben akaratán múlik. Ha nem lát, azért van, mert nem is akar látni. Tudatlanságának meg is adja az árát. Nemezis nyomában Hybris jár. Sokszor már szemünk előtt, mint mikor az önmagát elvakított ember (Macbeth, Othello, Lear) nyílt színen lesz áldozata a saját nagyravágyásának, kapzsiságának vagy kérkedésének.

Aldous Huxley : Philopsophia Perennis

Csak azt szeretjük, amit ismerünk. És semmit sem ismerhetünk meg tökéletesen, amit nem szeretünk. A szeretet tehát egyik módja a megismerésnek. Ha a szeretet elegendőn érdektelen és elegendőn mély, ismeretünk szeretetünk tárgyával eggyé kapcsoló (unitív) megismeréssé tökéletesül. Mint ilyen, csalhatatlan. Ahol nincs érdektelen szeretet (más szóval, ahol a szeretetben nincs meg a "charitas" magát átengedése), ott csak az önszeretet elcsavart formájáról lehet szó.

Ez pedig csak részleges és torzult ismerethez segít. Magunkat illetőleg, valamint a magunkon kívül eső világot illetőleg is. Van, aki megvon magától minden örömet, sőt az Ég rendelkezéseit is rabszolgáivá teszi. Azáltal, hogy a természetnek és a szellemnek törvényeit is a maga nyomorúságos célocskáinak rendeli alá. Az eredmény? Érzéketlenné és megismerésre képtelenné nyomorítja magát. És ez az oktalansága végeredményben akaratán múlik. Ha nem lát, azért van, mert nem is akar látni. Tudatlanságának meg is adja az árát. Nemezis nyomában Hybris jár. Sokszor már szemünk előtt, mint mikor az önmagát elvakított ember (Macbeth, Othello, Lear) nyílt színen lesz áldozata a saját nagyravágyásának, kapzsiságának vagy kérkedésének.