Dávid Júda királya, Isbóset Izraelé
(2Sámuel 2. - 5. fejezet)

Ezek után Dávid megkérdezte az Urat: - Felmenjek-e Júda valamelyik városába? - Menj fel! - válaszolta az Úr. - Hová menjek? - kérdezte Dávid. - Hebronba. Dávid pedig felment egész háza népével és minden emberével Hebronba, és városaiba letelepedett. És Júda férfijai eljöttek hozzá, és felkenték Júda királyává. Ábner, Saul fővezére pedig magához vette Isbósetet, Saul egyetlen élő fiát, és királlyá tette egész Izraelen, kivéve Júdát, amely Dávidot tette királyává. Történt akkor, hogy Jóáb Dávid szolgáinak élén elindult, és a gibeoni halastónál találkozott Ábnerrel és seregével. És Ábner azt mondta Jóábnak: - Nosza, álljanak elő néhányan az ifjak közül, és viaskodjanak előttünk! Jóáb pedig azt felelte: - Hát álljanak elő! És tizenketten Isbóset, tizenketten pedig Dávid seregéből felálltak egymással szemben, és ki-ki megragadta a társa fejét, és oldalába ütötte fegyverét; és így mind a huszonnégyen odavesztek. Akkor felettébb nagy harc támadt, és Dávid serege megverte Isbósetét. Jóáb testvéröccse, Asáel pedig üldözőbe vette Ábnert, és az így szólt hozzá: - Menj el a hátam mögül! Ha leütlek, hogyan álljak bátyád, Jóáb elé? Ám Asáel csak üldözte, és Ábner ledöfte dárdájával. Mindazonáltal, Saul és Dávid háza népe még igen sokáig háborúskodott. Ábner nagyon ragaszkodott Saul háza népéhez., de egy asszony miatt összekapott Isbósettel, és átpártolt Dávidhoz. Jóáb azonban bosszút forralt ellene, amiért Ábner megölte a csatában testvéröccsét. És Jóáb félreszólította Ábnert, mintha titkon akarna vele szólni, és dárdájával ledöfte. Amikor Dávid ezt megtudta, így szólt: - Ártatlan vagyok, én és at országom az Úr előtt Ábner véréért. - És átkot szórt Jóáb fejére. Ábner halálhírére egész Izrael megrémült. Isbósed szolgái pedig álnokul megölték urukat, mert azt remélték, hogy Dávid így kedvezni fog nekik. Dávid azonban megparancsolta poroszlóinak, hogy öljék meg Isbóset gyilkosait. Ámen!