Minden ember számára vannak láthatatlan, nem érzékelhető, nem tapintható, nem kézzelfogható valóságok. Főleg ilyen a Mennyország, mert az kívül esik a látóterünkön. Sokan vannak, akik nem is tudják egyből elfogadni, és olyan könnyen kimondják: „Én nem hiszek a Mennyországban!” Jézus is tudta ezt, és ezért egy - egy ismert képpel vagy hasonlattal próbálta, próbálja érthetővé tenni, közelebb hozni a valóság megértését. Jézus a megérthetőség miatt vette mindig a példázatokat a természetből, az emberek mindennapi életéből. A mai Evangéliumban is, képeket használ, és ezekkel próbálja megértetni, hogy milyen az Isten országa. „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. ( Mk 4, 30 – 34 ) Aki ezeken a mai képeken elgondolkodik, lehet, hogy azonnal vagy ha nem is azonnal, de idővel meg fogja érteni a lényeget. Minden a világon kicsivel kezdődik: „kisgyerek, kis mag, kis növény” stb. Ahogyan egy fa nagyra növéséhez kell idő vagy, hogy a kovász megkelessze az egész tésztát, úgy az Isten országának a növekedéséhez is kell idő. A példázatok melyeket használ Jézus, mindig rövidek és rendszerint egyszerűek azért, hogy aki akarja, azonnal megértse. Amikor a sóról, a gyertyáról, hegyen épített városról, a szálkáról és gerendáról beszél az emberek szemében vagy a szoros, és keskeny útról, és a kősziklára - homokra épített házról vagy, hogy az új bort nem szabad régi tömlőkbe tölteni, mert az új bor ereje kiszakítja, - ezt érti mindenki. De, amikor a magvetőről, a konkoly és a búza viszonyáról, a hálóról, a gyöngyről, az elásott kincsről vagy a tékozló fiúról, stb. beszél, - értjük. Vegyük észre, hogy először minden kicsi. De, mert az isteni lényeg, életerő bennünk van, idővel, észrevétlenül, és láthatatlanul naggyá fejlődhet bennünk. Baj az, amikor engedjük, hogy a lelkünkben, erre az isteni lényegre annyi minden rakódjon rá. Sokszor ezért nem tudunk lelkileg növekedni. De, ha letakarítjuk lelkünkről azt ami elnyomja a szabadságunkat, akkor titkos, és csodálatos módon növekedni fog lelki életünk. Hatalmassá lesz majd, mint a parányi mustármagból nőtt fa, vagy mint a kis kovásztól megkelt kenyér. Ébredjünk fel, és életünket járja át teljesen Isten éltető szava, ereje. Köszönjük meg Istennek, hogy minden pillanatban azon dolgozik, hogy az Ő országa növekedjen, és kiteljesedjen életünkben!Ámen.