Áldozócsütörtök

A húsvét utáni 40. nap, Jézus mennybe menetelének napja. A megelőző három nap – a keresztjáró napok – alatt az egyház körmeneteket tartott a templom körül, a környékén lévő keresztekhez. Középkori eredetű szokás.185 Makón 1954-ig pap kíséretével az első nap a Kálváriához mentek, a második nap a temetőkápolnához, a harmadik napon a Szent János kápolnához. Ezeken a helyeken szentmisét mutattak be.186 Mások a körmenetek sorrendjére az alábbiak szerint emlékeztek: „Vótak azok a körösztjáró napok, áldozó előtt való három nap. Akkor az első nap möntek a Szent János kápolnához, akkor második nap a Kálváriáhun, harmadik nap a temetőbe. Ez így vót. Aztán mindig kérték a jóteremtőt, hogy áldja meg a búzáját, áldja meg a többi veteményét, de tartsa mög hozzá a többi jószágokat is. És ezér […] az imába mindön bele vót foglalva úgy, hogy a nép, mint az általa tartott jószág.” (5) A {809} pap könyörgésén kívül a hívők külön, önállóan is imádkoztak. Hajdani dologtiltó nap jellegére utal az a hiedelem, amely szerint, aki áldozócsütörtökön varr, annak a kezén kelések lesznek.187

Ezen a napon volt a harmadikos katolikusok fiúk-lányok első áldozása, s a reformátusok konfirmálása. Az ünnep jellege és jelentősége sokat változott, különösen a rendszerváltoztatás előtti évtizedekben. „Az áldozócsütörtök a reformátusoknál ünnep inkább, az úrnapja meg a katolikusoknál. Áldozócsütörtökön volt valamikor régebben a konfirma vizsga. Akkor konfirmáltunk, reformátusok. Addigra tanultuk be a konfirmáláshon ami köllött, és áldozócsütörtökön volt a konfirmavizsga. Akkor délután vót egy kis uzsonna a gyereköknek, és akkor pünkösd első napján vettük föl az úrvacsorát először. Akkor még úgy vót, hogy a család is ott vót mind, apraja-nagyja. Nemcsak azér, mer ünnepély vót, mer akkor konfirmáltunk, hanem az úrvacsorát akkor még az egész család fölvette. De mostmár ez teljesen kiment a divatbul. Mondjam azt, hogy ha konfirmálnak is, mer az én lányom is konfirmált még akkor, demán az unokák csak mög löttek körösztölve, de mán nem möntek el konfirmálni. Ezt hozta a helyzet.”

 (24)

(Forrás:Markos Györgyi:Népszokások)